Véleményeim és gondolataim egyben mindenről és semmiről

STARTED - Primul single international al trupei GRIMUS - 9 august 2010, Eden Music

2010-07-08T15:38:00.001+03:00

Formata in 2005, trupa clujeana Grimus isi trage numele de la romanul de debut cu acelasi nume al scriitorului Salman Rushdie, devenit fan dupa ce a urmarit concertul Grimus sustinut cu ocazia lansarii de carte la Teatrul Odeon din Bucuresti. Albumul de debut "Panikon" e declarat "albumul anului 2008" in Romania, iar nu mai putin de 4 piese de pe acesta ajung pe prima pozitie a topurilor de radio.

"Sound-ul Grimus e ca si cand Muse i-ar incinge la o hora pe The Killers"

Producatorul britanic Adam Whittaker descopera Grimus pe Myspace la inceputul lui 2009. E impresionat si imediat se ofera sa le fie producator muzical pentru viitorul album. Desi initial distanta pare un obstacol in calea colaborarii, se gaseste o solutie pentru a mixa piesa "In A Glimpse", iar aceasta ajunge in scurt timp pe locul 1 la Radio Guerrilla. De aceeasi reteta castigatoare beneficiaza si piesa "Umbre", aflata deja de 4 saptamani pe prima pozitie a Romtop-ului de la City FM!

http://soundcloud.com/eden-music/grimus-in-a-glimpse

In luna martie 2010, Adam vine la Cluj pentru a-i urmari pe baieti in concert si pentru a descifra modul de functionare al industriei muzicale romanesti. In ciuda dificultatilor si a optiunilor foarte limitate de a vinde legal muzica in format digital, compania de distributie Believe Digital a gasit deja solutia pentru aceasta problema.

Initial o companie de PR/Productie, Eden isi extinde domeniul de activitate devenind si casa de discuri, pentru a facilita lansarea primului single Grimus in Marea Britanie. Piesa "Started" a fost inregistrata in Romania, mixata in Anglia si masterizata in SUA.

Cu sprijinul Institutului Cultural Roman din Londra, Grimus vor sustine un mini-turneu in Anglia chiar in urmatoarea luna. Prima aparitie va fi pe 7 august, in cadrul festivalului Outside Inside, urmata de lansarea noului single pe 8 august in clubul Play din Reading. Pe 9 august vor sustine un showcase acustic la sediul ICR din Londra, turneul incheindu-se cu concertul din deschiderea trupei Does It Offend You, Yeah? pe 10 august. De asemenea, un eveniment inedit este invitatia trupei Grimus in studiourile BBC, pentru a interpreta cateva piese live si a raspunde la intrebarile lui Jack Hepplewhite, in cadrul seriei de emisiuni BBC Introducing.

Asculta aici un fragment din piesa "Started":
http://soundcloud.com/eden-music/started-viral-edit

Foto promotional:
http://gallery.me.com/edenmusic/100019

*Primul single international Grimus - Started va fi disponibil prin intermediul Believe Digital incepand cu data de 9 august
*Pentru alte informatii, interviuri sau fotografii contactati-ne pe email:edenmusic@me.com
management@grimus.ro
www.myspace.com/edenmusicmanagement
www.myspace.com/grimusworld

'Infiintata de doua personalitati de calibru ale scenei muzicale britanice, Eden este o companie care si-a largit orizonturile de activitate - de la management, PR si productie muzicala, devenind recent si casa de discuri. Eden ii va introduce pe romanii de la Grimus pe piata muzicala din Marea Britanie, unde cu siguranta se vor face remarcati cu ocazia turneului lor din luna august. The Fly Magazine''

Grimus's first step toward conquering the world.

2010-07-02T03:12:00.000+03:00

GRIMUS - Debut UK Single STARTED - Out on Eden Music 9th August 2010

Hailing from Cluj-Napoca, Transylvanian 6-piece Grimus formed in 2006 where they met at the City University. They are named after the 1975 Salman Rushdie novel Grimus. He's a fan, and they appeared with him on his book tour. 2009 was the year that their homeland started to take them seriously. Their debut album Panikon, was hailed as the Romanian rock album of the year and they were Number 1 several times on numerous Romanian National radio stations.

'This six piece sound like Muse giving The Killers a kicking in the car park'

Eden producer Adam Whittaker first heard Grimus on Myspace in early '09. They impressed him and he wanted to make a record but with Adam based in Reading UK and Grimus in Transylvania it seemed kind of crazy to get in touch.. It didn't stop him, and just weeks later Adam's mix of the track In a Glimpse became a #1 radio hit.

http://soundcloud.com/eden-music/grimus-in-a-glimpse

A trip to Transylvania to see the band play also showed how music is sold in Romania.. and it isn't... There's no iTunes, scant indie music in the shops and there's more active piracy than off the coast of Somalia.
There's some hugely talented bands and kids that want to buy their music and they can't. There's no guarantee that this single will be available in Romania yet but Eden and their distribution company Believe Digital are on it, trying to find a way to take the music back to people that really want to hear it... Watch this space...

Eden moved from PR/Production company into a full on record label so they could bring out the first UK Grimus release. Single Started was recorded in Romania, in the UK and mastered in the US.

The Romanian Cultural Institute in London got on board and with their support, the band will be flying in on the 7th August to play as part of the Outside Inside Festival. The boys will be launching their debut single on 8th August at the Eden Music launch party, then play an exclusive acoustic show on 9th August at the Romanian Embassy before finishing off with a support slot with the mighty Does it Offend You, Yeah? on 10th August.

Grimus single Started here -
http://soundcloud.com/eden-music/started-viral-edit
Promo Photo -
http://gallery.me.com/edenmusic/100019

*Debut UK single - Started will be available through Believe Digital on 9th August.
*Interviews, more photos and full length audio stream available on request.
Contact - edenmusic@me.com

www.myspace.com/edenmusicmanagement

www.myspace.com/grimusworld

'Set up by two music scene stalwarts, this former music management company, now full on
production/label's first signing - Grimus are already a hit in their
home country and are sure to repeat this success when they fly into the
UK this summer. With a genuine passion for music and a plethora of
support behind them, Eden is set to take on the big boys - The Fly Magazine'

Eden Music Management - www.myspace.com/edenmusicmanagement

Photos and press articles from SpringFest 2010 Cluj.

2010-05-22T12:25:00.001+03:00

Photos and press articles from SpringFest 2010. here:

http://www.facebook.com/home.php?#!/group.php?gid=116039041760461

Newsflash:

2010-05-16T15:12:00.002+03:00

Newsflash: Azi, duminica seara Afterparty indie/alternativ cu Mihu si Joy de la Persona la Irish & Music Pub!! ...bineinteles dupa concertul Persona (indie - brit) si The Others (jazz/funk/soul) in cadrul festivalului SpringFest.

Cheers, mate! :P

http://www.myspace.com/theothersthefunk

http://www.myspace.com/personatm

http://www.facebook.com/group.php?gid=116039041760461

SpringFest la Cluj / Kolozsváron

2010-05-04T04:27:00.011+03:00

Scrisoare deschisă amatorilor de muzică bună din Cluj

În perioada 14-16 mai va avea loc prima ediţie a festivalului anual SpringFest, la Irish & Music Pub din Cluj-Napoca.

Scopul acestui festival este de a aduce muzica live de calitate într-un timp şi spaţiu, de a da respectul cuvenit acestei muzici şi vouă, amatorilor de muzică bună.

Invitatul special al evenimentului este trupa Urma, care va urca pe scenă la data de 14 mai (vineri), ora 20:00.

Ştim că în aceeaşi perioadă se mai desfăşoară un festival de muzică în aer liber la Cluj, însă noi vrem să ieşim în evidenţă cu formaţiile de calitate şi nu neapărat mainstream pe care le-am invitat.

Astfel, invitatul special al festivalului, Urma va deschide maratonul muzicii alternative şi indie în data de 14 mai (vineri), de la ora 20:00.

Povestea Urma începe în 2003, cu 4 suflete nomade, care au vrut, simplu, să-şi cânte muzica.

Au lansat primul lor album, Nomad Rhymes, un amestec acustic de chitară, flaut şi percuţie, cu care au câştigat, prin simplitatea construcţiei, primii fani, adunaţi din peisaje şi filme extrem de diverse.

Doi ani mai târziu, în 2005, este lansat cel de-al doilea album, Anger as a Gift, material ce s-a bucurat de contribuţia unui nou muzician, Sir Blues. Un album mai complex decât precedentul, care prezenta o trupă în continua evoluţie.

Al treilea album, Trend Off (2007), marca activitatea de patru ani a trupei şi încheia un ciclu al acesteia: 3 albume, sute de reprezentaţii live în ţară şi în străinatate, numeroase prezenţe la festivaluri şi un public divers şi loial.

Povestea continuă în 2009, când Urma s-a întors pe scenă după o pauză de aproape trei ani, într-o nouă componenţă. Urma înseamnă astăzi Mani, Sorin, Dominic, Catrinel, Jimmy, Luis, Atti – şapte muzicieni cu aceeasi grijă pentru detaliu şi calitate, independent de decor şi situaţie.

Anul acesta trupa sărbătoreşte 7 ani şi au decis să vină acasă, la Cluj, pe scena Pub-ului, să ne povestească prin ce au trecut de-a lungul anilor, să ne povestească despre oamenii din spatele proiectului, despre cei care le-au fost inspiraţie şi model, despre cei alături de care au crescut.

www.urma.ro

http://www.myspace.com/urmaspace

A doua zi a festivalului (sâmbătă, 15 mai la ora 21:00) va continua cu concertul trupei Oliver din Bucureşti.

După lansarea Poetry Pop, în mai 2008, Oliver (Doru Puşcaşu - voce si chitară, Horia Gridan - bas, Mircea Moroianu - chitară, Răzvan Rizea – tobe) a devenit o voce şi un punct de întâlnire. În mediul virtual şi in cele peste 50 de concerte din: Bucureşti, Timişoara, Arad, Cluj, Craiova, Vama Veche, Roşia Montană, Ploieşti, Sf Gheorghe, fanii formatiei, din ce în ce mai numeroşi, au demonstrat loialitate şi o neobişnuită dedicare pentru muzica Oliver.

Pentru pregătirea acestui nou album trupa Oliver a căutat mereu să fie aproape de fani. Astfel, în 2009 Oliver a lansat "Repetiţii cu public", invitând publicul la ei acasă, în sala de repetiţii. "Ultima repetiţie cu public" din Club Suburbia a fost prima prezenţă live a pieselor de pe noul album.

Pe 15 Mai, Oliver vor susţine un concert în Irish and Music Pub, concert care face parte atât din turneul dedicat pregătirii noului lor album, cât şi din festivalul SpringFest.

www.olivermusic.ro

http://www.myspace.com/trupaoliver

Evenimentul de închidere a festivalului (duminică,16 mai la ora 19:00) va fi ţinut de către The Others (Braşov) şi Persona (Timişoara).

The Others au decis că funk-ul nu trebuie să fie singur, aşa că l-au însoţit cu jazz, reggae si rock psihedelic. Rezultatul este un melanj aspru, pe alocuri, cald prin altele; există pasaje în care bass-ul face legea, altele în care vocea domină totul. Per total, The Others practică un funk crud, energic, pe care îl îndulcesc doar preţ de-o reflexie trecătoare. Când să crezi ca ai prins melancolia de-un picior, vine toba şi îţi dă una de sari de pe scaun!...

Ceea ce particularizează The Others în peisajul funk autohton – oricum, nu prea consistent – este apelul la clasici si încăpăţânarea de a aborda, în principal, un funk "old school".

Totuşi, braşovenii au avut intuiţia şi înţelepciunea de a nu se lăsa exclusiv pe mâna... tradiţiei, aşa că fac incursiuni dese în alte stiluri cu care condimentează piesele. Rezultă o tocăniţa ardelenească care, deşi bogată, lasă loc aromei principale să răzbată.

Momentan, THE OTHERS au încheiat înregistrările la albumul de debut şi sunt în căutarea unei case de discuri.

Pentru informaţii suplimentare despre unde şi când The Others te pot face să dansezi o seară întreaga, accesează www.myspace.com/theothersthefunk.

The Others funk-ţionează!

Trupa Persona a fost formată în anul 2003, în Timişoara. Numele trupei este inspirat din filmul lui Ingmar Bergman “Persona”. La începutul lui 2004, Persona a susţinut primul concert, fiind primită cu entuziasm de public şi de media locală. În 2007, Persona intră din nou în studio şi înregistrează 2 piese - A Ride on Love Street şi Momentary Lack of Passion – foarte apreciate de public.

Primul album al trupei, Suburbia Afterlife este înregistrat şi mixat în Timişoara la DS Studio şi masterizat în Germania la Melting Point de către Sven Bonse, sound tehnicianul celor de la Reamonn. Albumul apare la labelul german EMG (European Music Group), lansarea oficială fiind în Mai.

Primul single de pe album, „Head on the door” intră în aprilie în heavy rotation la Radio Guerrilla şi intră în prima saptămână de difuzare în Topshow direct pe locul 4, în a doua saptămână urcând pe primul loc, ţinând acest loc şi în a treia săptămână consecutiv.

Gabriel (vocal+chitări), Coco (bass+backing vocals), Cristian (chitară) şi Horaţiu (tobe) vor închide festivalul într-un ritm de indie care nu ne va lăsa să ne asezăm toată noaptea!

www.personamusic.eu
www.myspace.com/personatm

Cu a doua ediţie – care probabil va fi în aer liber – vom dori să promovăm şi trupele clujene care sunt la începutul carierei, prin aducerea lor pe scenă alături de trupe consacrate. Sperăm ca în acest fel să ajutăm lansarea noilor talente, care să încânte simţurile şi sufletul cu aerul proaspăt al muzicii lor.

Te aşteptăm cu drag la SpringFest, care – datorită atmosferei muzicii de calitate a trupelor – te va desprinde din monotonia vieţii urbane şi te va face să uiţi de greutăţile de la job sau de sesiunea care se apropie.

Pentru mai multe informaţii şi noutăţi, alăturaţi-vă comunităţii noastre virtuale de pe Facebook: http://www.facebook.com/group.php?gid=116039041760461

Cu drag,

echipa SpringFest.

Nyílt levél a kolozsvári zenerajongókhoz

Május 14-16 között első alkalommal kerül megrendezésre az évi SpringFest fesztivál, az Irish & Music Pubban Kolozsváron.

A fesztivál célja jó minőségű élő zenét összehozni időben és térben, megtisztelni e zenét és Téged, a jó zene iránti rajongót. Az esemény különleges vendége az Urma együttes, amely május 14-én (pénteken) 20:00 órakor lép színpadra.

Tudjuk, hogy ugyanebben az időszakban még zajlik egy szabadtéri fesztivál Kolozsváron, de a SpringFest a jó minőségű és nem feltétlenül mainstream együttesekkel akar figyelmet kelteni. Így, a fesztivál különleges vendége, az Urma fogja az alternatív és indie zenemaratont megnyitni, május 14-én (pénteken) 20:00 órakor.

Az Urma története 2003-ban kezdődik, 4 nomád lélekkel, akik egyszerűen csak annyit akartak hogy a saját zenéjüket énekeljék.

Első lemezük, a Nomad Rhymes, gitár, fuvola és dob akusztikus mixe, egyszerű kompozíciójával vonzotta magához különböző tájakról összegyűlt első rajongóit. Két évvel később, 2005-ben megjelent második lemezük, az Anger as a Gift, egy új zenész, Sir Blues hozzájárulásával. Ez, az elsőnél összetettebb lemez, egy folytonos fejlődésben lévő együttest mutat be.

Harmadik lemezük, a Trend Off (2007), az együttes négy évi munkáját jelezte és befejez egy ciklust: 3 lemez, több száz élő előadás külföldön és az országban, számos részvétel különböző fesztiválokon, egy változatos és hűséges közönség.

A történetük 2009-ben folytatódik, amikor az Urma új felállásban tér vissza a színpadra egy majdnem három éves szünet után. Ma az Urma hét zenészt jelent: Mani, Sorin, Dominic, Catrinel, Jimmy, Luis, Atti – akik helyzettől és helyszíntől függetlenül ugyanolyan figyelmesek a részletek és a minőség iránt.

Idén az együttes 7 éves és úgy döntöttek, hogy hazajönnek Kolozsvárra, a Pub színpadjára, hogy elmesélhessék az elmúlt évek történeteit, hogy beszélhessenek a projekt mögött rejlő emberekről, azokról akik ihlették őket, akiket mintaképüknek tartanak, akik mellett felnőttek.

www.urma.ro

http://www.myspace.com/urmaspace

Itt megtalálhatod a „Lost End Found” lemezen levő Terminus videoklippjét.

http://www.youtube.com/watch?v=_XYx8zQzN80

A fesztivál második napja (szombat, május 15-én, 21:00 órakor), a bukaresti Oliver együttes koncertjével folytatódik.

A Poetry Pop lemez megjelenése után 2008 májusában az Oliver (Doru Puşcaşu – szoló ének és gitár, Horia Gridan – basszus, Mircea Moroianu – gitár, Răzvan Rizea – dobok) egy hanggá és egy találkozási ponttá vált. A virtuális környezetben, de a több mint 50 koncert alkalmával is (Bukarest, Temesvár, Arad, Kolozsvár stb.) az együttes egyre több rajongója különleges hűséget és lelkesedést bizonyított az Oliver zenéje iránt.

Az újabb lemez előkészületei alkalmával az Oliver együttes folyamatosan közeledett rajongóihoz. Így, 2009-ben beindultak a „Próba közönséggel” előadások, amikor meghívták a közönséget saját otthonukba, a próbatermükbe. „Utolsó próba közönséggel” a Club Suburbia-ban az első élő bemutató volt az új lemezről.

Május 15-én az Oliver koncertet tart az Irish & Music Pubban. Ez a koncert része az új lemezt előkészítő turnénak és a SpringFest fesztiválnak.

www.olivermusic.ro

http://www.myspace.com/trupaoliver

http://www.youtube.com/watch?v=RCDFdHasThw&feature=player_embedded#!

A fesztivál záró eseménye (május 16-án, vasárnap, 19:00 órakor) a The Others (Brassó) és a Persona (Temesvár) fellépése lesz.

A The Others úgy döntött, hogy a funk-nak nem kell egyedül maradnia. Így, jazz, reggae és pszichedelikus rock-kal övezték. Az eredmény egy kemény mix, olykor meleg, máshol vannak olyan részei, ahol a mély basszus diktálja a törvényt, a többi zeneszám esetében a hang dominál. Összességében, a The Others gyakorlatilag nyers, energikus funk zenét játszik, melyet csak átmenetileg andalít egy-egy tűnődő hangvétel.... Mikor úgy érzed, hogy itt a melankolikus hangulat, bejön a dob és te felugrasz a székről!...

Ami a The Others együttest sajátossá teszi a hazai funk színpadon – mely nem túl gazdag – a klasszikusok felidézése és a makacsság, amellyel elsősorban az old school funk-hoz fordulnak.

Ugyanakkor, a brassói együttesnek megvan az érzéke és bölcsessége ahhoz, hogy ne csak hagyományosan zenéljenek, hanem fűszerezzék más stílusokkal, és így frissítsék zenéjüket. Ezáltal megszületik egy erdélyi pörkölt, mely ízes ugyan, de engedi érvényesülni az eredeti ízeket.

Jelenleg, a The Others a bemutatkozó lemez rögzítése után lemezkiadót keres.

Ha szeretnéd tudni, hogy hol és mikor táncolhatsz a The Others zenéjére, látogasd meg a honlapjukat: www.myspace.com/theothersthefunk.

A The Others funk-cionális!

A Persona együttes 2003-ban jött létre, Temesváron. Az együttes nevét Ingmar Bergman „Persona” című filmje inspirálta. Első koncertjüket 2004 elején lelkesedéssel fogadta a közönség és a helyi sajtó. 2007-ben újból stúdióba lépnek és 2 dalt rögzítenek – A Ride on Love Street-et és a Momentary Lack of Passion-t, melyeket a közönség nagyra értékelt.

Az együttes első lemezét, a Suburbia Afterlife-ot Temesváron, a DS Studio-ban vették fel és dolgozták át. A mester példányt a Melting Point-nál Németországban Sven Bonse, a Reamonn hangmérnöke készítette. A lemezt májusban a német EMG (European Music Group) adja ki hivatalosan.

A lemez első slágere, a „Head on the door” áprilisban bekerül a Guerrilla rádió heavy rotation-jába és az első héten a Topshow 4-dik helyére, a második héten már az első helyre, és ezt a hellyezést harmadik héten is fenntartotta.

Gabriel (szoló ének + gitár), Coco (basszus + háttér vokál), Cristian (gitár) és Horaţiu (dobok) a fesztivált indie ritmusban fogják zárni, így nem lehet majd leülni az éjszaka folyamán!

www.personamusic.eu
www.myspace.com/personatm

A következő alkalommal – valószínű szabadtérben – szeretnénk a kolozsvári, karrierjük elején lévő együtteseket támogatni, színpadra vinni őket híres együttesek mellett. Reméljük, hogy így segítünk új tehetségek felfedezésében, amelyek élvezettel ajándékozzák meg érzékeinket és lelkünket zenéjük friss illatával.

Szeretettel várunk a SpringFest fesztiválon, hogy – a jó minőségű zene által – elfelejtsd a monoton városi életet, a közeledő vizsgaidőszakot vagy a munkahely nehézségeit.

Több információ és újdonságok a következő címen találhatók:

http://www.huzat-balblogja.blogspot.com/

Csatlakozzatok virtuális közösségünkbe a Facebook-on:

http://www.facebook.com/group.php?gid=116039041760461

Üdvözlettel,

a SpringFest csapat.

Concert Kumm koncert!

2010-04-23T04:00:00.000+03:00

Final Fantasy-Haggard-Awaking the Centuries

2010-04-23T03:46:00.002+03:00

Leadership... Derek Sivers: How to start a movement

2010-04-15T20:41:00.000+03:00

III. Mikó Imre Szakmai Napok

2010-04-13T00:24:00.003+03:00

Kedves Látogatoim,

Szeretettel meghívunk Titeket a Mikó Imre Jog-és Közgazdaságtudományi Szakkollégiumunk által szervezett

című konferenciánkra.

"Bár a világméretű gazdasági visszaesés hullámai csak nemrégiben érték el térségünket - így Romániát is -, konferenciánkkal igyekszünk előre, a közeli jövőbe tekinteni. A recesszió lejártával e térség országainak gazdasága feltehetőleg újra növekedő pályára fog állni. Kérdéssé válik tehát, hogy milyen gazdasági, politikai és jogi utakat fognak választani az újabb növekedés mihamarabbi megvalósítása és tartós fenntartása érdekében."

Program, részletek: http://mikoszakkoli.org/szakma2010/present.html

Shekhar Kapur: We are the stories we tell ourselves

2010-04-10T02:58:00.000+03:00

"LIVE AS IF YOU WERE TO DIE TOMORROW. LEARN AS IF YOU WERE TO LIVE FOREVER." - MOHANDAS GANDHI

2010-04-03T14:34:00.000+03:00

Via: Online Schools

music and passion

2010-03-19T22:14:00.000+02:00

2010-03-13T06:20:00.001+02:00

The LXD: In the Internet age, dance evolves ...

Pilobolus perform "Symbiosis"

Yesterdays és Flamborough Head (Nl) koncert

2010-02-25T13:56:00.015+02:00

A kolozsvári Yesterdays zenekar különleges unplugged- vagyis akusztikus koncerttel lép színpadra március 5-én a kolozsvári Soul Club-ban (Szentegyháza utca), vendége a hollandiai Flamborough Head lesz.

Hogy miért különleges ez a koncert? Ha szereted a Pink Floyd-ot, a 70-es évek ízű igényes pop- és rockzenét, akkor ez a koncert igazán Neked szól.

A Yesterdays zenéjébe a www.yesterdays.hu oldalon és a www.myspace.com/bogatiakos oldalon hallgathatsz bele. Sőt, a videóklippjüket itt láthatod: http://www.youtube.com/watch?v=0ce84jpTUu8

A hollandiai Flamborough Head-del a www.flamboroughhead.nl oldalon ismerkedhetsz és zenéjüket a www.myspace.com/flamboroughheadprogfarm is hallhatod!

Belépő elővételben 10 RON, a helyszinen 15 :) Részletekért látogass el a www.yesterdays.hu oldalra!

Ha még előtte ingyenes és élő koncertes ízelítőre vágysz, akkor február 27-én szombaton este 7-től a Mátyás szülőházban nézheted meg a Yesterdays akusztikus műsorát, a Mátyás Napok keretén belül!

Érezz és gondolkodj!

2010-02-08T00:07:00.001+02:00

Mindenkinek ajánlom, hogy vegye a fáradalmat és halgassa végig ezt a két videót! Semmi hozzászólásom nincs az üzenetükhöz és nem is lehet. Túl parűnyi vagyok hozzá.
Without further indue...

"Educating the Heart" from Harvard Magazine on Vimeo.

Q&A with the Dalai Lama from Harvard Magazine on Vimeo.

A jövő rejtélyei a múltban vannak elrejtve. Hallgass a régészre! I. kiadás

2010-01-24T17:22:00.008+02:00

Dr. Gáll Erwin nagyon érdekes gondolatokat fogalmaz meg közéleti, politikai cikkeiben, melyeket komoly történelmi példákkal és évekkel támaszt alá. Véleményem szerint ezek a gondolatok hasznosak lehetnek az erdélyi magyar társadalom számára.

Közös megeggyezésünk alapján cikkei ezen a blogon is publikálva lesznek. Alább olvashatjátok az első ilyen cikket. Körülbelül egy hét múlva következik a második.

Kellemes olvasást és emésztést kívánok hozzá!

Dénes Andris.

Nyugat vagy Kelet, avagy Nyugat és Kelet?

Néhány gondolat az erdélyi autonómia (képzeletbeli) esélyeiről*

Mottó:

„...Mi magyarok, nemzeti karakterünk szerint igen kevéssé tudunk hízelegni. Az irigység, az önzés, a féktelen becsvágy és túlságos szabadságra való erős hajlandóság – ezek a mi nemzeti hibáink”[1]

Pannonicus Neosolensis (Kollár Adám, 1763. április 18.)

Az erdélyi magyarság körében, ha nem is egyöntetűen elfogadott álláspont, de mindenképpen széles körben támogatott ötlet Székelyföld területi autonómiája. Egyesek már majdnem nirvánai állapotként emlegetik, e sorok szerzője ennél (jóval) szkeptikusabb. Együtt az autonómiáért (2004-ben ez volt az RMDSZ-kampány lózungja, 2008-ban már csak az „Együtt” maradt) – a nemzeti szolidaritás mérőfoka; a kérdés csak az, hogy e cél elérésének mennyi valóságalapja volt/van/lesz? Mennyi történelmi esélye van e projektnek a 200 éve két nemzet- és államfilozófia mentén kialakult nemzetek Európájában?

Johann Gottfried Herder, az Ideen zur Philosophie der Geschichte der Menschheit című, ezelőtt több mint két évszázada, 1791-ben megjelent művében a következő sorokat vetette papírra: „...a magyarok... most szlávok, németek, vlachok és más népek között az ország lakosainak kisebbik részét alkotják, és évszázadok múltán talán nyelvüket is alig lehet majd megtalálni...” („…die Ungarn oder Madscharen… sind sie jetzt unter Slawen, Deutschen, Wlachen und andern Völkern der geringere Theil der Landeseinwohner und nach Jarhunderten wird man vielleicht ihre Sprache kaum finden”). Eszme- és művelődéstörténettel foglalkozó kollégák nagy valószínűség szerint azonnal figyelmeztetnének, hogy Herder valójában Adam Kollár mondanivalóját (1763), August Ludwig Schlözer göttingai történészprofesszor könyvéből vette át. Hogy az akkori, XVIII. század végi Magyarországon nagy riadalmat kiváltó gondolatot eredetileg ki is vetette papírra, a bécsi udvarban dolgozó Adam Kollár, a tübbingeni, északi érdeklődésű és a magyarokat egyáltalán nem kedvelő August Ludwig Schlözer vagy éppen a hasonló, északi (szláv–germán) érdeklődést tanúsító Herder, már valószínűleg csak az eszmék történetével foglalkozó szakemberek számára jelent kihívást.[2] Ennél provokatívabb a gondolat lényege: a magyarság kipusztulása.

A Magyar Királyság (1001–1946) már történelmi múlt, Herder írásából kérdésként már csak az marad az erdélyiek, partiumiak, temesköziek szempontjából, hogy a Kárpát-medence keleti felében élő (mentálisan és gazdaságilag nyomorgó) magyarság megéri-e a XXII., illetve a XXIII. századot, vagy a Magyar Királyság sorsára jut. Ez még akkor is igaz, ha Herder (vagy akit éppen idézett) nem éppen a tágabb fogalmazásban értelmezhető erdélyi magyarságra gondolt.

Több mint 80 évvel ezelőtt, a németországi nemzeti szocialisták hatalomra jutása előtt öt évvel, Oswald Spengler Herderhez hasonló ötlete szintén komoly ijedtséget okozott az európai országok jelentős részében, azzal a különbséggel, hogy „jóslatait” Nyugatra, vagyis a nyugati civilizációra vonatkoztatta. Arra a nyugati civilizációra, amelynek politikai képviselője manapság az Európai Unió, és amelynek mi is „büszke” polgárai vagyunk. Makrotörténeti szempontból, ha kicsit is hallgatunk Oswald Spenglerre, mindenképpen feltehetjük azt a kérdést, hogy megéri-e a Nyugat 1928-ban megjósolt bukásával hűségesen együtt menetelni a Spengler által jövendölt civilizációs történelmi szakadék felé.

Éppen ezért szeretnénk feltenni azt a kérdést, hogy a nyugatmániában leledző magyarországi és erdélyi magyar társadalom,[3] e társadalomból a politikai elithez tartozó jelenlegi és jövőbeli magyar politikus tud-e, illetve képes-e az említett változó világrend jelenségei közepette úgy lavírozni, hogy a magyar név ne a történelmi looser kategóriájába sorolódjék. Spengler már a XX. század első évtizedeiben látta a Nyugat társadalmi-kulturális rohadását, amit nagyon sokan még ma sem: a Nyugat demográfiai csapdáját, a jóléti társadalmak szellemi satnyulását, Európa iszlamizálódását, illetve a globalizmus következtében Európa lassú (makrotörténeti értelemben való) kiszorulását a világpolitikából (helyét kétségtelenül Kína, India veszi vagy vette is át).

Az Európai Uniónak nevezett laza szövetség modern államainak genézise két nemzet- és államrendszer-filozófia körül alakult ki:

1. A német államfilozófia (kisebb államokból létrehozott államstruktúrák széles körű autonómiájának legitimitása).

2. A francia államfilozófia ezzel szemben a nagyon véres 1789-es francia forradalom közepette született (a francia államfilozófia ezt követően 1831-ben Belgiumban[4] győzedelmeskedett). A francia nemzet- és államfilozófia középpontja a francia nyelvet beszélő egyén (a francia), ami más nemzeti közösségek kollektív jogainak tagadásához vezetett Franciaország területén. Ha például a német állam területén, Hitler nagyon agresszív egységesítési tervei ellenére, a mai napig megmaradtak a bajorok, szászok, poroszok, illetve ezek széles körű területi és kollektív autonómiái, a francia állam területén a francia államfilozófia eredményeképpen már csak mutatóban vagy a történelemből tudunk provanszálokról, burgundokról, nem is beszélve ezek területi autonómiájáról.

Két szorosan kapcsolódó ok következményeképpen írtam a francia államfilozófiáról ilyen hosszasan:

1. A XIX. században létrehozott modern román állam működési filozófiája a francia államfilozófia kelet-európai importja (cinikusan akár klónozásról is beszélhetnénk). Nemzeti kisebbségekkel való bánásmódjára a legjobb példa a dobrudzsai nemzetiségek beolvasztásának nagyon gyors folyamata (Dobrudzsának 1878-ban 33%-a volt román, ez az arány napjainkban majdnem 100%). Erdély román impérium alá kerülése után ideig-óráig megvolt az esélye annak, hogy a Romániához csatolt terület autonóm maradjon (1920. áprilisig Erdély vezetésében tényező maradt az ún. Consiliul Dirigent), azonban a nemzeti-liberális Brătianu[5] győzelmével Romániában végleg az a központosító francia államfilozófia győzedelmeskedett, amelyet tökéletesre fejlesztett a nacionál-sovén román kommunista rendszer 1956 és még inkább 1968 után. 1930-ban Romániában 30% volt a nemzetiségi kisebbség aránya és Erdélyben közeledett az 50%-hoz. Ez 2002-re 10,5%-ra zsugorodott (a magyarság ezen belül 6,6%-ra), amely pontosan párhuzamban állítható a franciaországi nemzetiségiek helyzetének (d)evolúciójával.

2. Köztudott hogy az 1957-ben a Szén- és Acélközösséget létrehozó 6 európai ország egyik oszlopos tagja Franciaország volt. Ha valaki komolyan gondolja, hogy a román állammal apa-fiú avagy nagytestvér-kistestvér jellegű kapcsolatban levő Franciaország elárulja legerősebb keleti történeti követőjét, az nagyon téved. Hogy a francia kultúra, politika mennyire hatotta át a regáti XIX. századi értelmiséget, amely gyakorlatilag (és nem elméletileg) lefektette francia mintára a (modern) román nemzet és állam alapjait, arra a legjobb példát személyesen a nagy román régész, a pietroaselei osztrogót és/vagy hun lelet[6] közlője, Alexandru Odobescu esete kapcsán ismerem.[7] Arra a kérdésre, hogy melyik nyelven kedvel és tud a legjobban kommunikálni, Odobescu, aki olyan pre-kozmopolita volt a maga módján, egyértelműen a franciát nevezte meg, azzal a lényeges megjegyzéssel, hogy jobban kedveli, mint az anyanyelvét.

Ha szorosan a nemzet- és államfilozófiák mentén gondolkodunk, azonnal el- és felismerhetjük, hogy 2 év kivételével (1918–1920, a békeszerződésig)[8] egy 150 éves nemzetpolitikai tradícióval állunk szemben. Éppen ezért tartom alaptévedésnek Sógor Csaba európai uniós erdélyi képviselő gondolatait, aki egy interjújában a dél-tiroli és Åland-szigeteki autonómiát idézi, párhuzamba állítva a székelyföldi autonómiával. Ő éppen abban téved, hogy ezek az autonómiák más nemzet- és államfilozófia mentén létrejött országok autonóm régiói (Svédország és Olaszország), és egyáltalán nem állíthatóak párhuzamba, magyarán közük nincsen a francia államfilozófia mentén létrejött Romániával, illetve annak területegységeivel. Sajnos.

Következtetésképpen éppen a francia nemzet- és államfilozófiát látom az erdélyi magyar autonómia létrehozása legnagyobb ellenfelének. Az Európai Unió keretein belül úgy tűnik, hogy a magyar nemzetpolitika számára az előbb leírt francia államfilozófia XIX. századi kelet-európai exportja miatt, illetve a trianoni béke következményeképpen létrehozott rendszer következtében ez a cél elérhetetlen.

Szerény meglátásom szerint ez a cél csakis más, nem nyugat-európai szövetségesek révén érhető el. Hogy melyek azok? Ha valaki képzeletbeli látogatást tesz Ukrajnán át Kínáig, és végigtekint az eurázsiai steppéken, rájön, hogy nem lenne olyan nagy hiba felfedezni politikai vonalon/fonalon is az ázsiai kulturális eredetünket (is), az egyértelmű európai mellett. Főleg, ha ott nagy nemzetek éppenséggel testvérként tekintenek ránk (gondoljunk csak a kínai tankönyvekre). Talán nem lenne olyan nagy hiba, ha a magyar nemzetpolitika (már ha még maradt belőle valami a sok terven kívül) minden energiáját nem csak a nyugati, a magyar nemzeti sors iránt érdektelen, sőt ellenséges diplomaták meggyőzésére fordítaná (Európát illetően ezzel párhuzamosan a román geopolitikai elemzők – például Emil Hurezeanu – a két világháború közötti időszakra jellemző amerikai visszavonulásról beszélnek), hanem közeledne a keleti népek politikai képviselőihez is, nem is beszélve e lépések gazdasági fontosságáról (például a Közép-Ázsia altalajkincseinek potenciálja). Talán Ázsia képviselőjeként (hiszen amúgy is annak tekintenek, annak ellenére, hogy ez a kérdés archeogenetikai és kulturális szempontból is jóval árnyaltabb) a mentális szétesettségben vergődő liberális Unióban (nem a liberális pártokra gondoltam, hanem a társadalom alapjának számító életfelfogásra és alapértékekre) eredményesebben dolgozhatnánk?[9] Miért van az, hogy a magyar és az erdélyi magyar politikai életben soha nem fogalmazódik meg hasonló álláspont? Miért tudnak a politikusaink csak Nyugat felé nézni? Például mi lenne, ha politikusaink Brüsszel helyett Almadiba,[10] Pekingbe, Kijevbe vagy éppen Moszkvába próbálnának hidat építeni a magyar és természetesen az orosz, üzbég, kazak, kínai érdekek között. És ha ezért éppen hagyományokat, pontos vagy pontatlan történettudatokat lehet felhasználni politikai-gazdasági stb. eredmények elérése érdekében, akkor igenis elvárható a politikai elittől, hogy pragmatikusan viszonyuljon ehhez a kérdéshez – magyarán felhasználja ezt a történettudatot. A XXI. században az nyer, aki globálisan, és nem européerként gondolkodik.

Ugyanakkor ez a kérdés úgy is feltehető, hogy érdemes-e a végsőkig menetelni a makrotörténeti szempontból atomjaira széthulló vesztes kontinens és civilizáció mellett? Nem lehetne-e, nem kellene-e a magyar nemzetpolitikának is változni az új idők szellemében? Ha visszatekintünk, az 1600-as évek közepétől – bármennyire is tisztelem a bátorságát – a Kárpát-medencei magyarság örökké a vesztesek csoportjához tartozott (1703–1711, 1848–1849, 1866, 1918–1920, 1941–1947, 1956 stb.). Így volt ez annak ellenére, hogy pl. a világháborúk dolgában sem Magyarország vagy éppen a magyarság volt a legnagyobb hibás, mégis a legnagyobb arányú büntetést szabták rá. Csodálkozom azon, miért nem tesszük fel gyakrabban a kérdést: Miért?

A Székelyföld autonómiájának a magyarságot Schlözerhez hasonlóan nem éppen kedvelő nyugat-európai diplomaták, államok, szervezetek általi támogatása véleményem szerint ugyanolyan idealizmus, mint a Jászi Oszkár-féle elmélkedések a Közép-Duna-medencéről és népeinek egységéről, idealisztikus együttéléséről (mert Jászi esetében nehezen beszélhetünk tervekről). A nyugat-európai diplomaták egy részének a nemrég emlegetett XIX–XX. századi kelet-európai francia import államfilozófiát kellene megkérdőjeleznie – gondolja/gondolhatja valaki is komolyan, hogy ez megtörténik?

„...Mi magyarok, nemzeti karakterünk szerint igen kevéssé tudunk hízelegni…” Talán napjaink magyar politikusainak is el kellene gondolkodniuk Adam Kollár szavain, azon, hogy a nemzet érdekében érdemes lenne a politikai elitünknek e nemzeti (alapjában véve pozitív) karakterünkről lemondani (legalábbis megpróbálni). Érdemes lenne éppen ezért nem Jászi Oszkárokat, Károlyi Mihályokat vagy éppen Kádár Jánosokat (a XX–XXI. századi lista sajnos nagyon hosszú, csak az „élharcosokat” említettem) követni, hanem mondjuk olyan modern, pragmatikus machiavellista figurákat, mint az általam nagyra tartott erdélyi román Alexandru Vaida-Voevod (vajon miért nincsen a jobb- és baloldali román kormányokban vitézkedő RMDSZ-ben hasonló kaliberű figura?), nem is beszélve a diplomácia nagyművészéről, a francia Talleyrandról. Már csak azért is, hogy ne Herdernek legyen igaza.[11]

Nyugat vagy Kelet, vagy Nyugat és Kelet? A csak Európai Unióban gondolkodó européer állampolgár társaim számára szükségesnek érzem nyomatékosan leszögezni: egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy a nyugat civilizációval való politikai, kulturális, gazdasági kapcsolatot fel kellene adni. Azonban azt is vallom, hogy az egyoldalú kapcsolatok a kis államok és nemzetek esetében soha nem voltak geopolitikai szempontból egészségesek, s ezt éppen Magyarországnak, illetve a Kárpát-medencei magyarságnak (illetve vezetőinek) kellene a legjobban tudnia az elveszített háborúk, szabadságharcok, forradalmak és világháborúk után.

XI–XIII. századi történelmi hasonlattal fejezném be a gondolataimat: a középkori magyar királyok (pl. II. Géza, IV. Béla), a nyugati és bizánci diplomáciai-politikai-gazdasági kapcsolattartással párhuzamosan, szoros kapcsolatot tartottak fent Kelettel. Miért? Csak a keletre szakadt testvéreket keresték? Vajon tudatában voltak annak a ténynek, hogy geopolitikai szempontból az egyoldalú kapcsolatok nem egészségesek, sőt veszélyesek? Hogy szövetségesre, jó barátra nemcsak Nyugaton, hanem Keleten, Északon és Délen is szükség van? Egyértelműen. Pragmatizmusukból és széles látókörükből lenne mit tanulnia a XXI. századi magyarságnak, természetesen elsősorban politikusainak. Úgyhogy tisztelt Hölgyeim és Uraim: jó olvasást és még több gondolkodást...

Dr. Gáll Erwin

a Román Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének munkatársa

* Meg szeretném köszönni Boér Hunor (Sepsiszentgyörgy) és Gönye László (Budapest) barátaim észrevételeit, segítségét.

[1] „Wir Ungarn sind überhaupt unseren National-Charakter nach sehr schache Adulateurs. Der Neid, der Eigennutz, die Ambition und eine starke Neigung einer übertrieben Freyheit sind unsere Nationalfehler.”

[2] Az ausztroszlavizmus elméleti alapgondolata egyértelműen Schlözerig és Herderig nyúlik vissza, amelyet felkarol az ébredő nacionalista szláv értelmiség, a cseh František Palackýval.

[3] A magyarországi, illetve erdélyi magyarság körében általam „nyugatmániának” nevezett szociokulturális jelenség kapcsán néhány példát említek: „Magyar Madonna”, magyar „Depeche Mode” stb. Feltehető a kérdés, hogy miért is történik egy másik társadalom termékének tökéletes utánzása? Furcsának tűnik az is, hogy Romániában miért nincsenek meg e zenei jelenség román megfelelői? (Alig hinném, hogy ezt Románia kevésbé európai jellegével magyarázhatjuk). Továbbá az is megfigyelhető, hogy a magyarországi és erdélyi magyar zenekarok nagy többsége angol vagy angolos nevet használ, míg Romániában éppen egy másik jelenség figyelhető meg (pl. Sarmalele Reci, Contact stb.), természetesen néhány kivétellel. Magyarországon a magyar nevű zenekarokat általában „szélsőségesnek” titulálják, ami sok esetben nem kizárt (feltehető a kérdés, hogy ezekben az esetekben nem megélhetési szélsőségről van-e szó). Ez a szélsőség azonban éppen a nyugatmánia (szub)kultúra bumeránghatásaként kapott szárnyra, más szóval az egyik szociokulturális jelenség (a nyugatmánia) életre hívta és élteti a másikat (a frusztrált, rosszul értelmezett és értelmezhető, hőbörgő magyar patriotizmust). Politikai szempontból nagyon jó példa erre a hiperliberális Hollandia esete, ahol a nemzeti radikálisok majdnem 20%-ot szereztek az Európai Unió parlamenti választásain, ezt is hasonlóképpen értelmezhetjük. Ennek következményeképpen Magyarországon (a magyar társadalom rossz példáját természetesen követi az erdélyi magyar társadalom is) két szélsőséges (szub)kulturális jelenség figyelhető meg: a nyugatmániának nevezhető szélsőségesség, illetve a túlfűtött, helytelenül értelmezett, frusztrált magyar patriotizmus, nacionalizmus (a zenei életben jócskán van erre példa). Az arany középút, vagyis a normális hazafiság Magyarországon mintha nem léteznék. Mannheim Károly érvelése alapján az eszmék átköltöztetése egyik társadalmi környezetből a másikba megváltoztatja jelentésüket és funkciójukat, más szóval a nyugati mentalitás, nyugati értékrend magyar társadalmi környezetbe való átültetése, sőt erőltetése nem több, mint hiú ábránd, és olyasféle ló-szamár effektust hoz létre, amit öszvérnek (is) nevezhetünk. (Vö. Mannheim K., A gondolkodás struktúrái. Kultúrszociológiai tanulmányok, Budapest, 1995, 176.) Romániában az ilyen jellegű szociokulturális jelenség másképpen fest; a két világháború közötti időszak nosztalgiájába menekülő román nacionalizmusról l. Gáll E., Történetírás a XXI. század elején. Megjegyzések „A románok története” III. kötetének kora középkori fejezetében foglaltakhoz, Székelyföld, 1997/12, 78–80.

[4] Belgium esetében a XIX. századi, francia eredetű nemzet- és állammodellre gondolok (és nem a mostani Belgiumra), amelyet a Dunai Fejedelemségek importáltak (alkotmányostól együtt) a XIX. század közepe után, és gyakorlatilag mai napi nem módosítottak.

[5] Kedvenc mondása „Îmi place Transilvania, fără transilvăneni” (Szeretem Erdélyt, erdélyiek nélkül) elárul mindent a gondolkodásmódjáról. (Vö. Branişte V., Amintiri din închisoare, Bucureşti, 1972, 188.)

[6] Az Odobescu által tárgyalt IV. századi kincs új, modern feldolgozását és az V. századba való keltezését l. Harhoiu R., The fifth century A. D. Treasure from Pietroasa, Romania, in the light of recent research. British Archaeological Reports, 14, Oxford, 1977.

[7] Az információkat Alexandru Niculescu (Román Tudományos Akadémia Régészeti Intézete) kollégámnak köszönhetem, amelyért hálás köszönetemet szeretném kifejezni.

[8] A Consiliul Dirigent erdélyi működésére gondolok, ugyanis az azt az 1868-as nemzetiségi törvényt alkalmazta (sajnos ideiglenesen) az Erdélyben lakó nemzetiségek számára, amelyet a magyar parlament szavazott meg egy félévszázaddal azelőtt. (Vö. Maniu I., Patria de lux, H. n., 2001, 16.)

[9] Gondoljunk csak a hollandiai európai választások eredményeire, a lassan klasszikussá váló franciaországi zavargásokra, Skandinávia iszlamizálódására stb., hogy rájöjjünk: a makrotörténeti szempontból lassan meggyengülő Nyugat biztosan „elérkezik” a spengleri jóslat teljesülésének kapujába.

[10] A kazak főváros, Almadi legnagyobb egyetemének aulájában Attila, a hun király arcképe tekint le ránk. Ezt akkor sem árt szem elől téveszteni, ha nagyon is tudatában vagyok annak a ténynek, hogy konkrét történeti és genetikai kapcsolat (egyelőre) nem mutatható ki a hunok és a honfoglaló magyarság között. Egyelőre…

[11] Nem szeretném unos-untalan ismételgetni a sokat idézett adatokat, azonban az utóbbi 19 évben több mint 200 000-rel csökkent az erdélyi magyarság számaránya (ami nem kevesebb mint 12,5%-a az erdélyi magyarságnak). Feltehető a kérdés, hogy az újabb, egyértelműen nemzeti tragédiánkban mennyi felelőssége van az RMDSZ-nek?

Annakideji verseim.

2009-09-02T19:56:00.004+03:00

Locsoló vers

Hallatlan kertész legény vagyok,

szép virágokat locsolgatok.

Hallottam a faluban a virág sorsát,

szedem a lábam s ma ellátom gondját.

Dézsmával felszerelve

elérek a tetthelyre,

istenesen megöntözöm,

a tojást meg há, köszönöm.

(2009 húsvét)

Isten éltessen, Szőcs mesterünk!

Ma felkelésem végett

nekem szembe is ötlött,

hogy huszonhárom évet

kereken be is töltött

Szakkoli évzáróján

és Gyurcsány kétes napján.

Ünnepe alkalmával

felköszöntjük kis sörrel,

borral s pálinkával.

Buli lesz, de kemény,

ömleni fog belénk

a jókedv és erény.

Isten éltessen, mesterünk!

örülünk, hogy ma itt voltunk,

láttunk és megünnepeltünk.

(2009 júni 4)

Hofi Géza, az énekes

2007-10-09T03:34:00.001+03:00

Ezen bejegyzésemmel ismertetni szeretném veletek a magyarország minden idők (egyik) legjobb humoristájának, Hofi Gézának egy másik oldalát, a zenei oldalát. Tudom, sokatoknak Hofi ezen oldala is eléggé ismert, de úgy veszem észre, hogy az én generációmban mégis elég sokan alig vagy csak keveset tudnak erről a remek humoristáról és szerintem ez nem jó. Sok darabjának a mondanivalója most is aktuális és mindig is aktuális lesz.

Hofi Géza

Hoffman Géza (1936-2002), színpadi nevén Hofi Géza a minden idők általam ismert magyar humoristái közül messzemenően a legjobb. Zsenialitása többek között a helyzetek, emberi viselkedések utánzásában, ezeknek karikírozásában állt. Ő volt az az ember, aki megszerettette velem a politikai humort... (és a Heti Hetes adás volt az, amelyik később megutáltatta velem ezt a tipusú humort).

Hofi egyik híres színpadi képe 1969-ből

Mindezek mellett Hofi egy nagyon jó zenei hallással és hangutánzóképességgel is rendelkezett. Ő nem csak humorista volt, ő egy kitűnő énekes is volt. Csatolok pár felvételt, hogy erről ti is meggyőződhessetek, ha eddig nem figyeltetek fel rá.

Kezdjük a remekművével, a Piál a Föld című énekkel. Ez a cukrosbácsi We are the World címú énekének a feldolgozása.

Ha jól megfigyeltétek, észrevehettétek, hogy ebben a dalban Hofi 9 híres zenész hangját, öltözködési stílusát és színpadi viselkedését, gesztikulálását utánozza, karikírozza. Ezek között van Zámbo Jimmy, Ray Charles, asszem Louis Armstrong és persze, hogy a cukrosbácsi, Michael Jackson sem hiányzik.
Folytatáskény egy Louis Armstrong parodiát csatolok. A darab két feldolgozását csatolom. Azért mind a kettőt, mert nem tudom közülük kiválasztani a jobbikat.

Akkor most következzen egy könnyebb darab, a Minden asszony életében:

Last, but not least: Egy kiöregedett vadászkutya. Ez a darab 2000-ben lett rögzítve az 1400. című lemezen (a lemez az Élelem bére című darab 1400-ik előadása után lett kiadva, innen kapta nevét). Idézem a bibliográfiájában írottakat: "ezzel a dallal búcsúztatja a leköszönő Göncz Árpád köztársasági elnök urat a Hungexpón rendezett ünnepségen is".

Remélem, hogy ezen bejegyzésemnek sikerülni fog felkeltetni azon emberek érdeklődését is Hofi munkája iránt, akik eddig kevesebbet hallottak, tudtak felőle.
További információkat Hofi Géza életéről, munkásságáról a következő linkre kattanva kaphattok: Hofi Géza hivatalos honlapja (itt található a teljes bibliográfiája és diszkográfiája). Továbbá felvételeinek pár rővid részletét a YouTube ezen linkjén lehet látni.

Most meg jöjjön 3 kép Hofi szobráról. Ez a szobor 2004 december 28-án lett felavatva a "pesti Broadway"-n, a Mikroszkóp Színpad előtt.

Hofi szobrának részlete

A Hofi szobra teljes méretben

Hofi szobra közelről

Én is meguntam a politikát! Ti nem?

2007-09-24T14:31:00.000+03:00

A Caţavencu újságot olvasgatva rábukkantam Liviu Mihaiunak újabb remekművére.
Cikkében a mai román politikát jellemzi. Azt a politikát, amelyik zsenialitása abban áll, hogy az elmúlt 17 évben milliószor "újraszerveződött" és "újramodernizálódott" anélkül, hogy valamirevaló ideológiai, hozzáállási változás történt volna benne. Pont olyan ez a politika, mint a hegyi paraszt, amelyik beköltözik a városba, gúnyáját zakóra váltja, kucsmáját kalapra, botját sétabotra, de ugyanúgy hörög és köpik, káromkodik és lökdösödik a kenyérüzlet előtti sorban, mint azelőtt. Ugyanaz a neokommunista viselkedés jellemzi az elmúlt 17 év politikáját, a fejlődés csak a felszínt, a látszat szintjét érte. A román politika patak mederben levő kavics: évtízedeken keresztül mossa, alakítja, formálja, újraformálja a patak vize - a modern politikai, közéleti ideológiák sokasága -, de ha kettétörjük, azt látjuk, hogy a kavics belseje száraz, nem hatolt bele a víz, tartalomban semmit sem változott. Tiszta Colgate reklám ez a politika. Disznólábbal mennek képviselőink az európai fórumokba... akármilyen hosszú nadrágot vennének, csak kilóg alóla a patájuk.
A tartalomváltozás nélküli sokszoros imidzsváltás a román politika remekműve és ezt nagyon röviden, frappánsan és sok szemléltető példával jellemzi Mihaiu.
A szóban forgó cikk címe: "Voi nu v-ati saturat (inca) de politica?" Olvassátok el, adjátok tovább és tegyétek ti is azt, amit ő tesz, meg én és még sokan rajtunk kívül: kapcsoljátok át a kanálist... vagy ahogy Hófi mondta: ez nem kanális, ez csatorna; a kanálisba ennyi szar nem fér bele.

Elment a vendég, Lex. :(

2007-09-23T16:02:00.000+03:00

Ma reggel jöttek Lex után a már új gazdái Felsőbányáról. Hamar jöttek, azonnal megszerették (persze már akkor megtetszett nekik, mikor képen látták) és... hamar el is mentek vele. Kicsit siettek, mert otthon alig várta a család többi tagja, hogy lássa a legújabb családtagot.
Na, de kezdjük az elejétől: ott, hogy ki is Lex (mert hát nem mindenki tudja). Lex egy gyönyörű 3 év körüli nagy és masszív belga juhász. Három héttel ezelőtt találták anyukámék. A fiu teljesen el volt tévedve, úgyhogy menedéket adtunk neki. Közben jelentést tettünk róla a Kutyaegyesületnél, szóltunk róla az ismerős kutyásoknak, kutyaorvosoknak, hírdetéseket jelenítettünk meg róla több helyi újságban, rádióban, a kolozsvári NCN tévéadóban és hírdető szórólapokat ragasztottunk oda, ahol találtuk meg fontosabb kutyasétáltató helyekre (Babeş-park melletti ővezet stb.). Ennek a sok, 3 hetet tartó hírdetésnek az eredménye 0 (nulla) volt.

Balról jobbra: Lex, anyukám és Hanga

Ekkor eldöntöttük, hogy új gazdát keresünk neki, mivel a régi baszik rá a kutyájára. Eleinte kevesen érdeklődtek, de 1-2 napon belül megszaporodott az érdeklődők száma. Én (és nem csak én) őszintén Sacinak szerettem volna adni; nagy valószínűséggel hozzá is került volna, ha közben nem tört volna ki a botrány a szomszédokkal. Saciék épp a végefele járnak a házuk építésével, 1-2 hónapon belül lakható lesz a házuk és akkortól tudták volna átvenni Lexet. Részben örültem is ennek a helyzetnek, arra gondolván, hogy így Lexnek muszáj lesz nálunk laknia még egy ideig (más megoldás nem igazán volt belátható). Szerdán ellenben kitört a balhé a szomszédokkal (2 faszi elkezdte kavarni a szart), tudniillik nekik nem mindegy, hogy egy vagy két kutya nem ugat és nem piszkol a lépcsőházban. Nem volt mindegy, mert túlságosan jól éreztük magunkat a kutyák társaságában. Az eredmény az lett, hogy csütörtökön elvittük a fiút Miki (anyukám párja) szüleihez pár napra, mig átgondoltuk, hogy mit tegyünk vele. A vita a szomszédokkal azért folytatódott: mostmár a mi kutyánk is zavaró és lakóközösségi gyűlést akarnak összehozni, amin a kutyánk, Hanga eltávolítását kívánják megszavaztatni. Ezt annak az analfabéta rosszindulatú szomszédnak köszönhetjük, aki a polgármesteri hivatalnál dolgozva, olvasott egy Városi Tanács által kiadott rendeletet, amiben azt írja, hogy ajánlott a kutyatulaj számára a tömbházban levő szomszédoktól beleegyezésüket kérni a kutyatartásba. Ajánlott, nem kötelező! Ez a szarkeverő sovén állat be is vallotta nekünk, hogy semmi baja a kutyákkal, ő minket akar látni végleg távozni a lépcsőházból. Egyelőre hagyjuk ezt a témát.
Pénteken felhívott Hanga egyik testvérének a gazdája Felsőbányáról és elpanaszolta, hogy megmérgezték a kutyáját! Kertes házban lakó kutya, nem ugatós, 2,5 méteres kerítés veszi körbe, semmi rosszat nem tett senkinek és... MEGMÉRGEZIK! ember az ilyen? NEM! Szegény gazda nagyon ki volt akadva (sajnos tudom, milyen érzés, mert én is nemrég voltam hasonló helyzetben az első kutyámmal). Beszélgetés közben elmeséltük, hogy jártunk mi. Persze, hogy Lex nagyon felkeltette az érdeklődését (kutyások számára nagyon puszta az élet ha kutyájuk elhagyja őket). Hamar küldtünk neki pár képet Lexról, nagyon megtetszett neki és ma reggel utánna is jött.

Balról jobbra: Lex, én és Hanga

Részben sajnálom, hogy nem Sacihoz került a fiú, oda, ahol gyakran láthattam volna, részt vehettem volna a betanításában s gyakran "balhézhattam" volna vele. De sajnos tényleg nem volt hol és hogy tartsuk még 1-2 hónapot.
Azért nem kell félreérteni, nem aggódom Lexért, jó helyre került: nagy udvara van, szerető és kutyatartáshoz értő család tagjává vált. Azt meg megígérték, hogy akkora botrányt csináltak a kutyájuk, Mancs halála után, hogy senki sem merné megismételni azt, amit Manccsal követtek el.

Lex preparing for the action

No violence!

2007-05-17T19:07:00.000+03:00

Ceausescu kiállítás a bukaresti Történelmi Múzeumban!

2007-01-28T20:19:00.000+02:00

Tegnapelőtt nyílt meg a Ceausescu kiállítás a bukaresti Történelmi Múzeumban (cikk, film)! Végre! A kiállítás Ceausescu halálának 18-áik évfordulóján lett kinyitva.
2 nap alatt 5000 Ron bevételt eredményezett a 3 lej/fős belépőkből.
Miért írom azt, hogy végre? Azért, mert a romániában élő fiatalok nagy része túl keveset tud a Ceausescu által vezetett dikktatúráról. Esetleg sokat és sokfélét hallott róla, de nem tudja rendesen átérezni ennek a kornak a hangulatát, azt, hogy milyen terror alatt és milyen életminőségben éltek szülei. Meggyőződésem, hogy ez egy nagyon rossz dolog. Szerintem minden fiatal teljesen tudatában kéne legyen ennek a kornak a milyenségével.
Még olyan fiatalokról is hallottam, akik meg voltak győződve, hogy a kommunista diktatúra alatt jobb volt az élet, mind most. Ezek a fiatalok csak annyit tudtak vagy értettek erről a korszakról, hogy ebben a korban mindenkinek biztosítva volt egy stabil munkahely, biztosítva volt egy stabil fizetés, amiből "meg lehetett élni" és mindenki úgymond egyenlőnek volt tekintve. Azt már nem tudják, hogy milyen szar is volt az a munkahely, hogy hiába volt meg a fizetés, mert alig lehetett megélni abból a kevés élelemből, amit meg volt engedve vásárolni, hogy milyen sorokat kellett kiállni az élelem megvételéhez, továbbá nem tudják, hogy milyen minőségű volt az egérszar, a kavics vagy a csavar a kemény kenyérben, hogy milyen terrorban volt tartva köznép a Titkosszolgálat által és, hogy mennyi ember halt meg ez az idilli rendszer alatt. Ezt a felsorolást a végtelenig lehetne folytatni, de én most ennyivel megelégedem.
Úgy tartom, hogy egy ilyen kiállítás nem elegendő, de mégis nagyon sokat változtathat ezen fiatalok téves nézetein. De azért is fontos ez a kiálllítás, hogy mi, azok, akik valamennyire jó képet alakítottunk ki erről a rendszerről, többet is megtudhassunk róla, saját szemünkkel láthassuk ennek a kornak a bizonyítékait és, ami a legfontosabb, elgondolkozzunk azon, hogy mennyire volt vagy nem volt itt forradalom 89-ben. Ha meg rájövünk arra, hogy mennyire el lett lopva a 89-ben kitört forradalom, akkor már fel is tesszük azt a kérdést magunkban, hogy miért és kik által lett ellopva szüleink forradalma. Innen már csak egy lépés van addig, hogy rájöjjünk a valóságra, arra, hogy Ceausescu és felesége bűntársai által lett kivégezve és azért, hogy ne tudják felfedni ezen bűntársai mivoltát. És akkor már meg is fogalmazódott a következő kérdés: mi is lett ezekkel az emberekkel a bűntársakkal? A válasz könnyű: felvették a forradalmár álarcot és kezükbe vették az ország vezetését. A kérdések sorozata nem áll meg itt. Folytatódik. Márpedig azzal, hogy azon veszzük észre magunkat tűnődni, hogy vajon hol is lehetnek ezek az emberek ma. S akkor jutunk el a kérdések és válaszok sorozatának és egyben ennek a kiállításnak lényegéhez számomra. Ekkor jövünk rá, hogy ezek az emberek nagy része mai napig áthálózza az egész politikai szférát, azaz még mindig nagy részben a kommunizmus hatása alatt van Románia vezetése.
Mikor először hallottam a 2002-ben elkészült budapesti Terror Házáról, nagyon tetszett az ötlet, de egyben nagyon bántam is, hogy bezzeg nálunk nincs ilyen. Hát végre meg lett téve az első lépés. És a következő lépés megtétele is folyamatban van: tervbe van véve a Kommunizmus Múzeumának megalapítása. Elvben a folyó év végére készen is lesz.

Visszatérve a jelenhez, mindenkinek ajánlom, ha teheti, látogassa meg ezt a kiállítást! Március elsejéjig tart.

Folyamatban van blogom felújjítása.

2007-01-28T20:03:00.000+02:00

Blogom felújjítási folyamat alá került.
Ennek következtében bizonyos gombok megszüntek avagy meg fognak szünni (nagy része ezeknek vissza fog kerülni), ideiglenesen romlott a blog általános kinézete stb. Ezért elnézéseteket kérem.
Előre köszönöm megértéseteket!

Üdv,
Andris.

Back in business!

2007-01-27T01:03:00.000+02:00

Ha jól visszagondolok, szeptember végétől porosodik ezen blogom. Azóta majdnem egyáltalán nem vettem hasznát szegénynek... időnként beindítottam s legjobb esetben ráklikkeltem egyik-másik barát, ismerős blogjának linkjére. Ennyire törődtem vele. :(
S hogy miért hanyagoltam ennyire el ezen hű barátomat? Pontosan nem is tudom. Asszem, mert úgy éreztem, hogy friss ötletek nélkül maradtam. Meg aztán időm sem akadt már annyi, mind azelőtt... persze, ez sem mentség majdnem 4 hónap bloggolási szünetre. Igazából kellett nekem egy kis idő introspekcióra, a saját lelki és szakmai fejlődésemre és főleg arra, hogy bloggolásom célját és értelmét újra megleljem a részben megváltozott énemben.
Ez a periódus most ér véget. Miért épp most? Azért most, mert most érzem először úgy, hogy megkaptam azt a biztos talajt, aminek eddigi sikertelen keresése okozta a bizonytalanságomat, belső frusztrációmat. Most érzem először úgy, hogy valami olyannal foglalkozom, amibe érdemes belefektetnem időmet, energiámat és fantáziámat. Sok hellyen dolgoztam s sokféle munkát végeztem, mégis számomra ez az első olyan munkakörnyezet, amelyben úgy érzem minden megadatott a személyes és szakmai fejlődésemhez. Ezen biztonságérzetnek - amely egyben egy új cél is életemben - köszönhetően az utóbbi időben sokkal nyugodtabban tudtam szembeállni saját gondolataimmal, érzelmeimmel és úgy érzem, bloggolásom új célját és értelmét is sikerült megtalálnom.
További részleteket a későbbi bejegyzéseimben fogok szolgálni. (Akit érdekli, az kivárja.) Most csak annyit akartam tudatni veletek, hogy... I'm back in business!!!

A "jövo század lesz a végső", mondta Faludy a 21. századra gondolva.

2006-09-02T18:26:00.000+03:00

A reggel tudtam meg Sacitól, hogy a tegnap elhunyt Faludy György. 21 nap múlva töltötte volna a 96-ik születésnapját. Szerintem nincs is értelme azt taglalni, hogy mekkora veszteség ez a magyar irodalomnak és általában a magyarságnak. Isten nyugtassa!

Faludy György (1910-2006)

Faludy a magyar irodalom egyik jeles költője, írója és műfordítója. Kétszer el kellett meneküljön Magyarországról. Első alkalommal (1938-ban) zsidó származása és politikai nézetei miatt kellett ezt tegye, második alkalommal 1956-ban menekült el. Összejárta az egész világot és mindenhol, ahol élt, nyomot hagyott maga után. Erre bizonyítékul szolgál az, hogy tavaly emlékparkot készültek létesíteni tiszteletére Torontóban.
Továbbá képek magyarázattal.
„Torontóban az utolsó tizenöt év alatt egy huszonnégy emeletes felhőkarcolóban laktam. Az épület kertjében mókusokat etettem minden nap; már vártak rám, amikor lementem. (...) A fényképet a galambbal Jaqueline d’Amboise készítette rólam. Gondosan ügyelt rá, hogy a galamb szárnyának és az én hajamnak fehérje valahogy összeköttetésbe
lépjen egymással.”

2004. január 31-én a Magyar Kultúra Napja Orosházán. Az idős mesterrel Korbely György újságíró beszélgetett. Milyen szép társítás a könyv a borral... >>> >>>

Nem látom értelmét, hogy többet írjak Faludyról, mert nem látom, hogy mit írhatnék még, amit mások nem írtak volna meg előttem. Elhunyásáról a Népszabadságban lehet olvasni, életéről és munkásságáról itt lehet olvasni (ezen az oldalon található pár vers az erotikus versfordításaiból is), művei egy részét meg itt találjótok meg.

S most következzen pár vers a kedves költőnktől. Az első vers Villon balladájának átköltött fordítása, a második magáról beszél és az utolsó három pedig erotikus versfordítás különböző költőktől. Remélem, legalább annyira fognak tetszeni nektek, mint nekem... :D

Ballada a senki fiáról

Mint nagy kalap borult reám a kék ég,
és hû barátom egy akadt: a köd.
Rakott tálak között kivert az éhség
s halálra fáztam rõt kályhák elõtt.
Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak,
s szájam széléig áradt már a sár,
utam mellett a rózsák elpusztultak
s leheletemtõl megfakult a nyár,
csodálom szinte már a napvilágot,
hogy néha még rongyos vállamra süt,
én, ki megjártam mind a hat világot,
megáldva és leköpve mindenütt.

Fagyott mezõkön birkóztam a széllel,
ruhám csupán egy fügefalevél,
mi sem tisztább számomra, mint az éjjel,
mi sem sötétebb nékem, mint a dél.
A matrózkocsmák mélyén felzokogtam,
ahogy a temetõkben nevetek,
enyém csak az, amit a sárba dobtam,
s mindent megöltem, amit szeretek.
Fehér derével lángveres hajamra
s halántékomra már az õsz feküdt,
és így megyek, fütyülve egymagamban,
megáldva és leköpve mindenütt.

A gyõztes ég fektette rám a sátrát,
a harmattól kék lett a homlokom,
s így kergettem az Istent, aki hátrált,
s a jövendõt, amely az otthonom.
A hegytetõkön órákig pihentem
s megbámultam az izzadt kõtörõt,
de a dómok mellett fütyülve mentem
s kinevettem a cifra püspököt:
s ezért csak csók és korbács hullott árva
testemre, mely oly egyformán feküdt
csipkés párnák között és utcasárban,
megáldva és leköpve mindenütt.

S bár nincs borom, hazám, se feleségem
és lábaim között a szél fütyül:
lesz még pénzem és biztosan remélem,
hogy egy nap nékem minden sikerül.
S ha megúntam, hogy aranytálból éljek,
a palotákat megint otthagyom,
hasamért kánkánt járnak már a férgek,
és valahol az õszi avaron,
egy vén tövisbokor aljában, melyre
csak egy rossz csillag sanda fénye süt:
maradok egyszer, Francois Villon, fekve -
megáldva és leköpve mindenütt.

József Attila temetése

Nem hívlak már. Jól tetted így, Attila:
kamasz szemed és fonnyadt bajuszod
hadd pihenjen örökre itt a lila

domboldalon s szétroncsolt, lecsukott
szembogarad ne nézze többé fájón,
mint járnak úri fogatok lucsok

úton s a pernye hogy esõz a gyáron
s miként lesz mindig másé az öröm -
mert különös nép lakozik e tájon,

a kisbírónak elõre köszön,
s kész dáridón urát hogy felköszöntse,
míg lõre-borba fúl az õs közöny -

hiába volt a versek vér-özönje,
testednek jobb már, hogyha így rohad:
e kornál nem durvább a föld göröngye,

és nem keményebb a tehervonat
vaskereke Babits Mihály szívénél.
Mert görcs, bolond görcs lett a gondolat

vak városunkban, mely reszketve él még,
de új vezér felé görnyed háta,
vagy dunyhái alatt kushad, míg éjfél

után az õrület csapatja járja,
s felbérelt, hitvány, fokos bitangok
garázdálkodnak szerteszét s a gyáva

polgár lapul. Fúhattál riadót
undornak, félelemnek és közönynek -
becsapott, hogy ne sírj, a kiadód,

azt mondta: tõled kétszer annyi könyvet
adott el, mint amennyit eladott,
s mikor rájöttél nem tudtad a könnyet

elfojtani - mert nem volt olvasód,
nem kellettél! Álirodalom kellett,
buta regények s szemét darabok

kellettek nálunk, amíg a lehelet
lassan kifogyott tüdõdbõl s a póz
a drága, a csibészes, mit mint gyermek

hordtál, lehullt, és agyonkínzott
fejedben az õrület vert tanyát.
Mostohaapád ûzött, a kopott

vén Államgép - de szeretõ anyád
is volt, a Haza, és talán ezért
nem volt otthonod s bútoros szobák

közt csavarogtál, havi negyvenért,
és kávéházak füstös páholyában
ültél, kit senki nem hív és nem ért.

De most elmentél s mint golyót a fában
hagytad szívünkben minden szavadat,
s oly messze vagy tõlünk, túl a halálban,

hogy bennünk csak a borzalom maradt,
meg napjaink sötét gyászmenete,
míg felzokogunk, európaiak

a sok turáni közt e fekete
földön. Aludj hát: víz meg ég
nem volt még lágyabb és kékebb, mint e

bús délutánon. Aludj a holt vidék
ölén, hol nincsen híre Dózsa Györgynek.
Aludj, mint Vörösmarty és Vitéz!

Aludj, mert jobb nem élni itt e földek
között, hol fáradt zsellér izzad nyáron
s a téli szél tört ablakon zörget,

hol szolgáknak már nyakkendõ a járom
és német szolgabírát hoz az út,
ki csizmában hág sírodra s fejfádról

lelopja majd a vérszín koszorút.

(Budapest, 1937)

ISMERETLEN SZANSZKRIT KÖLTŐ

Szeretkezés közben

Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped horgonyod,

körülvesz édes szőre,

csorgatott méz a pillanat, megszédülsz és azt gondolod,

nem válsz el soha tőle,

nincs bánat, gond, se fájdalom, nincs múlt s jövő,

csupán jelen, s száguldasz rajta, meztelen

lovas, amíg az élvezet ágyékodból fejedbe száll,

s libabőr futkos hátadon

szemet hunysz; nyíló, illatos lótuszvirág az életed,

s a mindenség tökéletes.

Szeretkezés után
(Válasz az előbbi versre)

S aztán? Unalmas, latyakos lábfürdő lett a mindenség,

homlokodnál a fejfájás

szúnyogja kering és zizeg, üres vagy, bamba és vvizes.

Nem szólsz, a lány fölösleges.

Mint bogáncs szúr a szőre
az élet cafattá mosott, egy elefánt letaposott.

Kihúzhatnád belőle.

PAUL VERLAINE

Intézeti lányok

A lányok egy szobában laknak az intézetben:
szeptember-alkony hull le, mély színeket sugárzik;
az egyik tizenhat múlt és tizenöt a másik,
hajlékonyak és szőkék s kék szeműek mindketten.

Ámbra illatú, finom ingüket levetették:
a kisebbik félénken áll, s megringatja párás
csípőjét; az idősebb vadul csókolja száját,
míg tenyere kúpjában tartja a kislány mellét.

Aztán eléje térdel, bolond lesz és parázna,
s ágaskodó nyelvével belefúr a barázda
kelyhébe és beissza az aranyló mohát;

a kicsi megvonaglik, s barátnőjéhez nyomja
ölét, ujján az ígért gyönyöröket számoja,
s felvillantja elbűvölt, ártatlan mosolyát.

Miért vagyunk komplikáltak mi, erdélyiek? (filozófálás a csajozásról)

2006-09-01T00:30:00.000+03:00

Jóska barátom azt állítja, hogy az erdélyi csajok egészen komplikáltak. Sőt, tovább megy és azt is állítja, hogy nem csak a csajok komplikáltak itt, hanem a férfiak is... uff! ...vérig vagyok sértődve! Sajnos nem tudok igazán ellent mondani neki, mert, mivel alig jártam Erdélyország határain túl, nem igazán van viszonyítási alapom... :) Neki ellenben van, mert:
1. Londonban lakik, ahol a világ minden tájáról ismer meg embereket,
2. keresztbe és kasul járta az egész világot és
3. a világ minden tájáról volt vagy épp van barátnője.
Visszatérve Jóskához: azt állítja, hogy itt a legnehezebb felcsípni egy csajt. Ha nem ismerném, azt mondanám, hogy igen, mert itt a leginteligensebbek meg legszebbek a csajok és, hogy ő nem vonzó számukra, de ismerve őt, tudom, hogy nem ez a helyzet. Hogy miért? Hát azért, mert nagy nőcsábász (Amsterdamban arra is képes volt képes, hogy felcsípjen egy szép lezbi csajt, akit egy napja ismert meg). Továbbá akárhol is lennénk, mindig felfigyelnek rá az ellentétes nemet képviselő egyének mindegy az, hogy pubertáskoron alig átesettek-, huszonévesek- vagy épp nyugdíjasok lennének.
Biztos bennetek is felmerült a kérdés, hogy akkor hol a gond. Szerintem ebben az esetben Czika Tihinek kell igazat adjak. Tihi azt állítja, hogy az Erdélyben hiányzik a szingli kultúra.
Hogy mi ez a szingli kultúra? Szerintem a "felszedés" illetve a "felszedésnek való bedölés" kultúrája. Első látásra sok ember azt mondaná, hogy nincs is szükség erre, hogy ez a "kultúra" maradjon csak New Yorkban, Londonban és a többi világvárosban, ahol kialakult és ahol jól érzi magát. Egy időben nekem is ez volt a véleményem.
Azóta ellenben rájöttem, hogy végülis majdnem minden komoly kapcsolat ilyen felszedés/felszedésnek való bedölésből alakult ki és továbbra is abból alakul ki. Úgy kezdődik, hogy egy csaj és egy srác valahogy megismerkedik... megjelenik a "szikra", a kölcsönös szimpátia. Beszélgetéssel és flörtölgetéssel táplálják ezt a szikrát és, ha minden jól megy, akkor sikerül nekik "tüzzé" nővelniük. Ez a felszedéses dolog a kapcsolat első fejezete, az ismerkedés fejezetének is lehet nevezni. Ennek a fejezetnek az elején alakul ki a "szikra" (a kölcsönös szimpátia), amely beszélgetés majd flörtölés által fejlődik "kis tűzzé", majd nagy lángra lobban és, ha "hosszú" égésű fát használtunk, akkor nem oltódik el hamar. Szerintem ez az ismerkedési fejezet épp annyira fontos egy kapcsolat létrejövéséhez, mint amilyen fontos a szikra a tűz keletkezéséhez. Elvégre el tudtok képzelni igazi párkapcsolatot két olyan személy között, aki nem is ismeri egymást? Én nem.
És akkor most jön az én nagy kérdésem: mit tehetünk, ha barátnő nélkül vagyunk és pillanatnyilag nem ismerünk olyan személyt, akivel el tudnánk képzelni egy kapcsolatot? Addig várunk, mig valaki bemutatja nekünk a "szívünk választottját" (...nem, mintha hinnék ebben a fogalomban!), azaz a sűlt galambot várjuk a szánkba repülni vagy elkezdünk mi keresni egy olyan személyt, aki tetszik, leülünk vele beszélgetni vagy elvisszük bulizni, táncolni és, ki tudja, lehet megtetszik és összejövünk vele? Hogy hogyan lehet barótnőt (vagy barátot) keresni? Hát véleményem szerint a legjobb, ha aktívan részt veszünk a közösségi életben, ismerkedünk és barátkozunk emberekkel és, ami a legfontosabb, ha látunk valakit, aki szimpatikusnak tűnik, akkor megpróbálunk megismerkedni vele. Sokan félnek idegenekkel ismerkedni, flörtölni, de bele se gondolnak abba, hogy mitől félnek, hogy mi a legrosszabb, ami esetleg történhetne velük.
Szerintem ilyen esetben a legrosszabb, ami történhet az az, hogy elutasítanak... de ki is utasít el? Egy idegen, nem? Lehet, hogy életünkben sosem látjuk többet azt a személyt... s akkor nincs is kitől szégyeljük magunkat. Ha továbbra látnánk is azt a személyt, mi lenne? A legrosszabb esetben szégyenbe próbálna hozni. Nagyon kis esély van rá, de ha mégis bekövetkezik, az se a világ vége...ne felejtsük el, hogy egy embert csak akkor lehet szégyenbe hozni, ha hagyja magát! Máskülönben is teljesen természetes dolog az elutasítás, nem?
Visszatérve Jóskához és a kijelentéséhez: szerintem nem kéne annyira távolságtartóak legyünk, mikor megismerünk valakit, aki szimpatikus, hanem inkább meg kéne adjuk neki (és magunknak ) azt az esélyt, hogy megmutassa, ki is valójában... Everybody must be considered inocent until proven guiltyness!
Ti mit szóltok? Egyetérttek velem? ...vagy tévedek valahol? Ha igen, akkor hol? Várom a hozzászólásotokat és a véleményeteket. :)

Képek a vlegyászai bicajtúráról

2006-08-26T15:48:00.000+03:00

A továbbiakban a vlegyászai bicajtúrámról fogtok látni képeket. Júliusban volt, de csak most kaptam meg őket (nem az én gépemmel lettek készítve).

Remélem, fognak tetszeni... :)
Első nap felmentünk a vlegyászai kabanához. Kezdtük kis vonatozással, mert Attila (egyesek lehet verébnek ismerik) barátnőjének második bicajtúrája volt s tudtuk, hogy kb. 100 km pedálozás a főúton meg a Királyhágó megmászása után nem fog kibírni még 10 km. mászást szar falusi úton a vlegyászai kabanáig.

Bicajok és csomagok a vonaton... azt se lehet tudni, melyik a bicaj és melyik a csomag.

Ülök a véce előtt. Nem valami illatos...

Igazunk volt. Alig bírta ki a falusi útat csomag nélkül is. Azért nem kell elítélni, ahhoz képest, hogy alig kezdett el bicajozni, nagyon jól bírta. A kimerültségnek köszönhetően kétszer elkapta a sírás. Másodjára mikor befejezte, előlrement. Gondoltuk, hogy kb. 100 métert ment, aztán megállt, de nem így volt... végkimerültségében kb. fél órát rohant... de ő nem bírta... persze. :)

Leszálltunk a vonatról, beállítjuk a féket.

A cél a csillagos ég. Az ég már a hátam mögött van, de hol vannak a csillagok? Tovamegyünk.

Megérkeztünk a vlegyászai kabanához. Igen, nagyon pihentek vagyunk... mindjárt összeesünk.

Miután megérkeztünk, pihentünk egy kicsit, aztán felállítottuk a sátrainkat a kabana fölé és nekiálltunk tömni magunkat.

Ne nézz! Ilyenkor ölök a kajáért!

Kajálás után söröztünk egyet, majd lefeküdtünk. Következő reggel 6-kor Attiláékat felzavarta a tehénpásztor ordítása. Én aludtam tovább. Később felkeltem és nagyot csodálkoztam azon, hogy engem nem költött fel a disznópásztor... szerencsém volt. Reggeliztünk, összepakoltunk és elindultunk a Fehér Kövek fele.

Úton a Fehér Kövek fele. Megálltunk fényképeződni (jobb kifogás nincs is pihenésre).

Megérkeztünk a Fehér Kövekhez. Pihenünk.

A Fehér Kövek.

Kilátás a Fehér Kövekröl. No comment. Baloldalt fogunk beereszkedni.

Elég volt a lustulásból! Én megyek.

...vagy mégsem? Gondoljuk csak át... nem bírja ki a bicaj. Be kár!

A Fehér Kövektől a Răchiţelei Vízeséshez megyünk és terv szerint kicsit lejjebb, Răchiţele falu közelében fogunk letáborozni.

Ott akartam lepedálozni. Tényleg nem bírta volna ki a bicaj... közben milyen élmény lett volna... :((

Megálltunk ereszkedés közben... megint... uff!

Útközben a Răchiţelei Vízesés fele jól megvert az eső. A vízesés előtt van egy kis fedett rész asztallal és padokkal. Oda menekültünk be az eső elől és ettünk egy jót. Kicsit szűkös volt az a hely, ahova nem csepegett be a tetőről az eső, de nem zavart minket. Attilával megemlékeztünk Andrásról és történeteket meséltünk róla a csajnak (ő nem ismerte Andrást). Kicsivel később elállt az eső. Megnéztük a vízesést, fényképeződtünk és elindultunk Răchiţele fele.

Zuhé után felszáll rólunk a pára.

A Răchiţelei Vízesés. Isten nyugtassa Andrást!

Răchiţelere megérkezve söröztünk egyet, vettünk kenyeret, majd felhúztuk a sátrakat egy néni udvarára. Miután fel voltak húzva a sátrak, kajáltunk, megint söröztünk s eltettük magunkat a következő napra. Következő nap a Belişi tó fele indultunk Dealu Botin keresztül, Mărişel lévén a végső cél. Mărişel valami 30 km.-el Tarnica fölött van. Ott már vártak Attila szülei a nyári házukban.

Oda megyünk, ahol a föld találkozik az éggel... 10 perc.

Hmmm... jó az út. Mehetünk.

Igen, az már a Belişi tó.

Szerusz! Igen, élünk... csak kicsit vert meg az eső... meg a jég... nem áztunk át, csak bőrig lettünk vizesek. Az út... persze, hogy jó volt, csak fél méteres tócsákban pedáloztunk.

Gondoljuk csak át az útvonalat...

Teeljesen pihentek vagyunk, mégis ülünk és sörözünk. Szép a Belişi tó.

Beautiful.

Igen, ez mind víz.

...s ott szemben fel a lépcsőkön. Könnyű. Útra fel!

Megérkeztünk Mărişelre. Üdvözöl az ég... s mi voszont.

Este sötétedés előtt érkeztünk meg Mărişelre, "fürödtünk" olyan tusolókádféleségben, ettünk és lefeküdtünk. Következő nap Attila barátnője meghűlt, Attila ruhát mosott, aztán megmostuk a bicajainkat vízzel és a láncokat petróleummal. A nap további részében döglöttünk és én megismertem azt, aki később a mărişeli haverem lett. Később megérkezett Attila nagybátyja, annak a félig román lánya és az 5 éves "kutyusuk", Max. Max hamarosan megverte a szomszéd kutyát, aki kéregetni jött. Késő délután megérkezett a mărişeli haver, aki nem vette jónéven azt, hogy Max "bepofátlankodott" az ő területére és összepisilte a környéket. Csodák csodája: Max barátkozni akart. Én nem akartam balhét, úgyhogy annyiszor fogtam be a haver száját, ahányszor az vicsorogni kezdett, azaz 15-20 másodpercenként. Egy idő után azt az utasítást kaptam az Attila nagybátyjától, hogy fogjam be a szám s hagyjam, hogy a kutyák "rendezzék el egymás között". Eredmény: a 2 éves, közepes magasságú, fél szemű és 1,5 fülű kutyus tönkreverte az 5 éves büszke városi rottweilert. És megint, és megint. A végén valahogy megsérült a haver lába a balhéban, de mégis ő nyert.

A mărişeli haver.

Következő nap Attilával el szerettünk volna menni egy egynapos túrára, de nekem kotyogott a pedállom és nem volt mivel megszorítsuk, úgyhogy nem kockáztattuk meg a túrát, megint csak döglöttünk. Megint előkerült a haver, még sántikált egy kicsit, de azért csak megverte Maxot egy párszor.

Az alkoholista Max, Attila családja meg én a sörrel a kezemben (tipikus).

Az elkövetkező napra terveztem, hogy hazajövök. Attiláék még akartak maradni pár napot. Egész nap szemerkélt az eső és hideg volt, de délután csak rávettem magam, elköszöntem mindenkitől és elindultam.

Így képzeljétek el azt a rossz időt. Nektek lenne kedvetek kimozdulni ilyen időben?

Nagyon szép volt az út Mărişeltől lefele... az elején még lassítottam is a szerpentinen, hogy nézhessem a tájat. Később már nem lassítottam és a tájról se vettem le a szemem. Tarnica után kaptam egy kis kamionsofört, akitől kaptam egy olyan kulcsot, amivel meg lehetett szorítani a pedált. Végre pedálozhattam nyugodtan s nem kellett hátranézzek, hogy nehogy elhagyjam a pedált. Mikor már Kolozsvártól csak 13 km.-re voltam, betolattam az OMV benzinkúthoz. Kőkeményre akartam fújni a kerekeimet (úgy könnyebben lehet menni főúton és nem is kopik annyira a gumi). Felfújtam a hátsó kerekem és mikor az elsőhöz kerültem, a hátsó kirobbant (kivágta a dupla felni belseje). Nem pánikoltam be, hanem elővettem a foltokat, kivettem a belsőt, egy kicsit megsmirgliztem a lik körül, elővettem a ragasztót és... a ragasztó bele volt száradva a tubusba... fuck. Még ekkor sem pánikoltam be, hanem visszatettem a belsőt, visszatettem a kereket is és elindultam gyalog hazafele... egy kézzel toltam a bicajt, a másikkal meg stoppoltam, de hiába. Később megjött a szerencsém nagybátyjámban megtestesülve és Fenesről hazaszállított autóval.
És itt a vége az én bicajtúrámnak.

Várom a hozzászólásotokat ehhez a beíráshoz és a véleményeteket a képekröl. Ja, és esetleg ha felkeltettem az érdeklődéseteket, következő alkalommal gyertek ti is!

Üdv,
Huzat.

Ezt elbasztam!

2006-08-16T03:46:00.000+03:00

Bloggerék feltalálták az új, a beta változatot s persze, hogy én is gyorsan átváltottam rá. Következtetés: csomó hellyen ákombákomok jelentek meg a szép ékezetes betűk hellyében... most van mit dolgozzak, amig mind átjavítom ezeket, ha egyáltalán sikerül.
Addig is megkérek mindenkit, hogy nézze el nekem azt a sok ákombákomot.
Köszönöm szépen.

Lejöttem a hegyről!

2006-08-16T03:14:00.000+03:00

Két hét barbár életmód után szombat este találkoztam a káddal s a meleg vízzel. Hihetetlenül jól esett!
Mit jelent az, hogy barbár életmód? Számomra Cărmăzant jelentette. Ez egy hegyi falucska, 30 km.-re Egerestől. Ott van egy házikónk, mellette pedig Jóska holland testvér háza. Ezt a házat javítgattuk két héten keresztül (egyesek még maradtak egy hetet, én hazajöttem tanulni). A házhoz tartozik két szénapajta (az egyik csak fa és széna felhaszálásával volt építve, gyönyörű), egy nyári konyha, egy kis garázsféleség, két hektár föld meg egy kis rész az erdőből... mindez egy nagyon szép környéken, fenn a hegyekben, a régi Zicsi birtokon (képek is várhatóak a közeljövőben). Úgy tünt, kútja is van, de 4-5 nap múlva kifogyott a víz a kút formájú valamiből s ekkor rájöttünk, hogy az csak esővítároló... hamar megoldottuk a prolémát: ivóvizért a 200 m.-re levő forráshoz jártunk s a beton keveréséhez egy 2-3000 literes víztartályt szereztünk a kocsma főnökétől, Costicától.
S akkor a munkálatokról. Kezdtük azzal, hogy kitakarítottuk a házat... voltam én nem egy second-hand üzletben, de sehol sem láttam ennyi segélycipőt meg segélyruhát egy hellyen... s ezek mind megrohadva, megpedészedve... uff. Szép kis tüzet gyújtottunk belőlük. Ezek után jöttek az épitkezési munkálatok, az anyagbeszerzés, a parasztokkal és az áramosokkal való kocsmázás, pálinkázás (=>2,5-szörösére csökkent a villanyoszlopok ára stb.). Nagytatám elejétől végéig, korán reggeltől késő estig a kaszált (...és mindezt 75 évesen - büszke vagyok rá!), egy holland bácsi pedig a füvet gereblyélte mögötte... nagyon pofák voltak, mert nagytatám angolul, az illető meg hollandul beszélt s mégis jól megértették egymást... a magas bozót apadt, a csalánosok eltüntek az udvarról és kerítések kerültek elő mindezek közül. Zoli sem igazán tud angolul, de ő is tudott kommunikálni Jóskával... igazi babiloni hangulat volt ott.
Összesen 11-en voltunk: Zoli a két gyerekével, Öcsi nagybátyjám a fiával, Jóska,Tammenga holland bácsi, nagytatám, anyukám a párjával, Mikivel és pesze én. Zolinak köszönhető a munka be- és felosztása, a kellő építőanyagok összeszámolása, a tökéletes kaja főzése és, ami a legfontosabb, a hangulat megteremtése az egyedi humorával. Annának, Zoli lányának és Tamásnak, az unokatestvéremnek köszönhetjük a sok szennyes elmosását, nagytatámnak köszönhetjük a bozótok utáni kerítések felfedezését és így tovább. Nem tudom, hogy nekem mit köszönhetünk... :-/
Az igazság az, hogy dolgoztunk, mint állatok, mindenkinek megvolt a maga feladata és... csinálta is, de azért szórakoztunk is nagyon jókat, kajáltunk is nagyon jókat, kávéztunk is nagyon sokat, söröztünk is bőven eleget. Be kell valljam, hogy mindezek ellenére a vége fele már nagyon hiányzott egy meleg vizzel teli fűrdőkád és a civilizáció. Akit érdekli, olvasson bele Jóska blogjába, amely csak erről a projektről szól.

Huh, de rég nem írtam!

2006-07-02T16:22:00.000+03:00

Huh, de rég nem írtam a blogomba.
Hogy hiányzott-e? Persze, hogy hiányzott, de mit írhattam volna, mikor nem volt mit írjak, azaz nem tőrtént semmi szenzációs velem.
Röviden annyit erről, hogy 3,5 hónapot dolgoztam az Insomniánál s semmi mást nem csináltam, egy hete abbahagytam (rendesen átbasztak az utolsó fizetésnél, de így van ez, ha kicsi vagy s védtelen). Hogy miért basztak át? Logikus: azért, mert tehették. Na, de mindegy, válljon egészségükre s köszönöm a leckét, amit kaptam tőlük.
Ne is kérdezzétek, hogyan ment a szesszió. Az számomra szeptemberben lesz. Hogy miért? Hát röviden azért, mert dolgoztam s fáradt, meg lusta voltam amellett tanulni. De ne aggódjatok értem, úgysincs semmi programom augusztusra s szeptemberre. Így legalább lett.
Itt a nyár. De szép! Kánikula, esőzés meg fejfájás. Eddig ennyit jelentett számomra, de hamarosan ivászatot, másodnaposságot, fáradtságot, Tusványost meg Fél Szigetet fog jelenteni. Alig várom! Igen, persze, hogy megyek Tusványosra, méghozzá szervező leszek ott. Én fogom elszállítani az embereket az információs sátortól a sátorhellyükre minden délután 3 s 11 között. Sőt, ha kell, sátorfelhúzásban is fogok segíteni azoknak, akik kevésbé értenek hozzá (szebb csajoknak megeshet, hogy vállalom a bevezetést is a sátrukba... :)) ). Buli lesz!
Addig is támogatókat, azaz románul szponzorokat keresek Fél Szigetre, a Jurátus sátorhoz.
Igen, Jurátussal megyek Fél Szigetre. Gyengébbek kedvéért: a Jurátus Kör a kolozsvári jogászhallgatók köre. A Jurátus sátornál a Jur-Info aktivitást fogom folytatni (jogi információszolgáltatás egyetemistáknak), meg egy előadást fogok tartani Szőcs Endrével együtt (ő közgazdasági hallgató). Az előadás címe: Anyagi okoskodások egyetemistáknak s témája a magánösztöndíj, a diákhitel, a cégalapítási kedvezmények egyetemistáknak és ezek gyakorlatba ültetése. Ez az előadás a három JBC-, azaz Junior Business Club előadások egyike (ezek az előadások ugyancsak a Jurátus sátorban lesznek megtartva). Ezzel a három előadással fogjuk bemutatni a barátaim s általam indított szervezetet, a JBC-t.

Pontosabban a JBC program:

Júl. 27, csütörtök : Témakör: Kisvállalkozások egyetemista megközelítésben

16:00 Előadás az adott témakörben – meghívott: Dénes István;
17:00 Nyitott beszélgetés a meghívottunkkal.

Júl. 28, péntek: Témakör: Anyagi okoskodások egyetemistáknak

16:00 Előadás az adott témakörben – előadók: Szőcs Endre és jómagam;
17.00 Vita az adott témakörben.

Júl. 29, szombat: Témakör: Előadástechnikák pozitiv és negativ példája

16:00 Példázódás kiselőadások segitségével – előadók: Szende meg Tamás Ágnes kisasszonyok;
17:00 Vita az adott témakörben.

Előre bocsánatot kérünk, ha technikai okok miatt meg fog kelleni változtassuk az előadások sorrendjét.

Na, kábé ennyi rólam s a nyaramról.
Mindenkinek kellemes nyarat kívánok!

Na lássuk, ki is szeret öntözni avagy nedvesedni

2006-04-18T03:30:00.000+03:00

Annyiszor s annyi embertől hallottam, hogy a töke (vagy mása) tele van a húsvéti öntözéssel illetve azzal, hogy mindenféle büdös/kevésbé büdös/illatos löttyel legyen leöntve s, hogy a nap végén egyszerre bűzlődjön millióféleképpen.
Ez mind szép és jó, de ezen emberek nagyja mégis végigjáttsza ezt a játékot... DE miért, ha annyira nem szereti? Vagy lehet, hogy mégse utállja épp annyira?
Végülis az egésznek a lényege az indokolt s elnézett részegedés, flörtölés a csajok szobájában s persze egy jó kis sütiharácsolás. Ja, s ne felejtsük el, hogy ilyenkor találkozunk a régi barátainkkal/barátnőinkkel, akiket épp, hogy el nem felejtettünk... s milyen jól esik elbeszélgetni velük, feleleveníteni a majdnem elfelejtett régi élményeket. Vagy nem?
Biztos, hogy nem szeretitek ezt az ünnepet/kifogást?
A 360 fakómon szavazhatsz is az igenre, a nemre avagy a "fogalmam sincs"-re.

Az ELSA cikkem...

2006-03-17T01:38:00.000+02:00

Ez a cikkem az ELSA (gyengébbek kedvéért European Law Students' Association) Newsletterének a "Părerile noilor recruţi" rovatában fog megjelenni valamikor március végén- április elején.
S akkor gyüvé a cikk:
"Sunt Dénes András Attila, student în primul an la Facultatea de Drept Dimitrie Cantemir Cluj, membru ELSA fiind din noiembrie 2005.
Cum am ajuns elsac? Păi într-o zi „frumoasă” de noiembrie făcusem cunoştinţă cu Doboly Iza... vorbeam despre vreme şi alte chestii de maximă importanţă, Iza pomeneşte de ELSA. O întreb ce este ELSA, se bea se mănâncă, creşte pe copac, în tufiş... Ea începe să-mi explice în ce constă ELSA, eu încep să-mi dau seama cât de incult şi lipsit de informaţii sunt. Discuţia se încheie cu invitaţia lui Iza la o şedinţă RU care avea loc peste o săptămână. Trece timpul, afară tot frig e şi eu abia aştept şedinţa. Vine vremea şedinţei, se adună lumea (nu sunt mulţi, nici prea puţini) şi începe şedinţa mult aşteptată. Sunt plăcut surprins de determinarea oamenilor, de domeniul larg de activitate al ELSA, de ideile foarte faine ale membrilor, dar mai ales de planurile de realizarea ideilor şi de tehnicile de realizarea spiritului de echipă (jocuri hazlii şi distractive etc. care compun o adevărată terapie de grup). Gata, mă înscriu în ELSA.
Am realizat cu mare mirare că voi fi singurul elsac clujean de la Cantemir. Imediat mi-am dat seama că trebuie schimbată această realitate, aşa că m-am înrolat la departamentul RU şi am decis să candidez la postura de şef de an la facultatea mea. Am luat această decizie, fiindcă în felul acesta voi face cunoştinţă cu mai mulţi cantemirişti pe care o să încerc să-i atrag către ELSA şi o să am puţină autoritate pentru organizarea sesiunii de recrutare la Dimitrie Cantemir în martie, în luna femeii... :) Plănuiesc şi realizarea unui parteneriat între ELSA şi facultatea mea, dar asta numai după ce vor fi cantemirişti la ELSA.
Şi acum suntem - după câte am auzit -, în martie, aşa că începe organizarea sesiunii de recrutare şi nu cred că sunt pregătit, dar totul va fi în ordine, pentru că mă ajută elsacii mai mari. Aşa-i, oameni buni?"

Ha felmerült valakiben a "what the f**k is ELSA" kérdés, akkor klikkeljen ide s meglátja... :)

Kedvenc székely versikém

2006-03-17T01:32:00.000+02:00

Ennek a versikének még a címét sem tudom, de annak ellenére szeretem (vagy épp azért?). Az is meglehet, hogy a versike hosszabb, mint az általam ismert pár sor.

Mi ragadott meg ebben a versben? Több tényező is közrejátszott:
- első sorban az, ahogy a költő (aki tudtom szerint a nép), leírja azt a csodát, amely minden évben létrejön anélkül, hogy veszítene varázsából, a Természet feltámadásának csodáját;
- másod sorban a költői képek perverz szépsége avagy szép perverzsége.
Remélem, hogy felkeltettem érdeklődéseteket ezen vers iránt, úgyhogy jöjjön a szóban forgó versike:
“Csiripicsáznak a verebek,
Bimbasznak a fák,
Rücsesznek a levelek.”

… én meg várom a tavaszt.

Szépen körvonalazott "Huzat"

2006-02-26T20:34:00.000+02:00

A vakációban voltam Károlyban s többek között Pepy barátomat is meglátogattam.

Pepy egy nagyon tehetséges grefkós srác, akinek fő foglalkozása Várad kifestése. Másodfoglalkozásban rap számokat ír, amelyeknek az NKMCS együttesben ad hangot harmadmagával. Harmadfoglalkozásban következetesen koptatja deszkás cipőjét a deszkáján. Ezek mellett 2005 őszén másodjára szervezte meg a károlyi Rap Parlament fesztivált, ahol, a koncertek mellett (Sub Bass is fellépett), volt grefkóverseny, meg brakedance bemutató is.
Látogatásom alkalmával megkértem Pepyt, hogy örökítse meg a becenevemet á la grefkó. Azt mondta, hogy nagyon szívesen megteszi, de egyáltalán nem örült annak, hogy szimpla, minden nebuló által kiolvasható műt kértem... úgy érezte magát, mint egy madár, akinek ("aminek" lenne helyesen, de én nem nézem tárgyaknak az állatokat!) félig levágták mindkét szárnyát és feldobták a levegőbe repülni. Végülis beismerte, hogy tényleg nebuló vagyok ilyen téren (csakis ilyen téren!) s hiába készít nekem egy profi grefkót, mert azt akkor se fogom tudni kiolvasni, ha előre tudom, mit ír benne... :D Továbbá a szóban forgó mű látható:

Ugye, hogy érti magát a művészúr?

Válasz Magyari-Vincze Enikőnek

2006-02-25T17:58:00.000+02:00

A válasz tárgyát Magyari-Vincze Enikőn blogcikke képezi... klikkelj a címre, ha el akarod olvasni. A szóban forgó nyílt levelet meg ide kattintva lehet megnyitni (maga a levél alul található).

Egy dolgot igazán ne m tudok megérteni: miért nem tud az erdély magyarság egységesen, összetartóan s egymást segítve fellépni? Miért kell mindig a honfitársaink munkáiban a hibát keresni, azt a hibát, amivel megadjuk a “románoknak” azokat a kifogásokat, melyek segítségével kibújhatnak azokból az időnként egészen szorító helyzetekből, amelyeket ezen honfitársaink munkái állítottak fel? Mi lenne, ha egyszer nem a mellettünk levőt kommentálnánk, gúnyolnánk és tetteiben gátolnánk, hanem megpróbálnánk pszichológus szemmel nézni tettét és Igazi pedagógus módra a jó kerékvágásba terelni!? Ezzel egyszerre három dolgot érnénk el:
1. az illető tanulna tőlünk; ha tényleg jól cselekedtünk, lehet, hogy még köszönetet is mondana nekünk s nem azon gondolkozna, hogy hogyan fizesse vissza a kapott sértést,
2. mi is tanulnánk tőle, mert mindenkitől, de mindenkitől van mit tanulnunk (…mert sajnos senki sem tökéletes),
3. közösségünk sokat nyerne ebből, mert csodálatos módra sokat elérnénk abból, ami pillanatnyilag lehetetlennek tűnik.
További kérdésem: miért baj az, ha egyesek sokat nyernek maguknak miközben jót tesznek az őket körülvevőkön? Továbbá: miért kell egyből bűnösöknek nézni a gazdag jótevőket s isteníteni azokat, akik éhen hallnak miközben másokon segítenek? Szerintem nem csak a szegény ember lehet egy karakán ember. Van, aki másképp látja ezt a tényt?
Én egy kicsit általánosabban látom az adott helyzetet. Szerintem itt nem csak egy akármilyen egyetemről van szó, hanem arról az egyetemről, amelyiket elvették tőlünk. Szó van azokról a jogainkról, amelyeket nem vesznek számba, és igen, szó van a büszkeségünkről is!
Szerintem jól tette a BKB, hogy elküldte a témában forgó levelet. Ebben a levélben a BKB egy olyan dolgot kér, ami teljesen természetes, amit joga az erdélyi magyarságnak kérni és megkapni. Véleményem szerint a Bolyai Egyetem visszaállítását nem is kérni-, hanem egyenesen követelni kellene. Szerintem itt az ideje a határozott fellépésnek. Vagy tétlenül akarunk várni még 15 évet!?
Kérem ennek a válasznak az olvasóit, hogy először próbálják obiektíven értékelni a véleményemet és csak utána keressék a kigúnyolási lehetőségeket. Igen, igazuk van: nincs semmi felsőfokú képzettségem (csak egy elsőéves jogi hallgató vagyok, és nem is a Bolyain…), úgyhogy semmi jogom beleszólni a “nagyok” dolgába… bocsánat, hogy létezem.

Az első bejegyzés

2006-02-25T17:26:00.000+02:00

Gondoltam egy nagyot s nekikezdtem balblogot indítani a freeblog.hu honlapon, de mivel valaki eltulajdonította a nevem (milyen emberségtelenség), hát muszáj volt átpártoljag a Bologgerr blogszolgáltatóra...
De nem bántam meg!